Anyám miért nem ért meg? 16/f

Nem volt túl jó az általánosom, de szerencsére, hogy amibe járok gimibe, azt imádom, lettek végre barátaim, mert akik voltak általánosba, totálisan cserbenhagytak, elárultak, kihasználtak. Szétszórt személyiség vagyok, nem igazán tudok vigyázni a dolgaimra, nem gondolom magamat értékes embernek, az iskola az egyetlen értékem, mert ott tudok csak találkozni azokkal, akik fontosak nekem, mivel elég messze van + egyik oka, hogy utálok hazamenni(a másik, hogy mindenki búvalb**zott otthon). Tudom, hogy anyám aggódik miattam, de azért még sem helyes dolog. Mivel ilyen szétszórt vagyok, emiatt olyan feltételeket szabott rám, amik nekem szinte teljesen lehetetlen pl.szobatakarítás(ilyenekhez nincs érzékem, hogy mi tiszta, mi nem, az ő fejében meg végképp lehetetlen), időhöz szab meg mindent(este 8-ig fürödhetek csak,stb.), stb., mert ha nem, akkor beirat egy olyan suliba, ami bár közeli, de rossz hírneve van, gyengébb és olyanok is járnak oda, aki általánosban voltak osztálytársaim(olyan, amiket leírtam, vagyis kihasznátak, stb.). Nem mondtam meg neki ezt a dolgot, de azt mondja, hogy nem érdekli. Ezek után neki áll, hogy "milyen normális család vagyunk, nem erőltett semmit a gyerekeire, meg nem hagyja cserben őket", erre az egyik testvérembe belebeszélte, hogy hagyja abba a táncot, amit szerett csinálni, és mivel elváltunk, ezért a másik tesóm apámhoz került, mert annyira gyerekes anya, hogy "ha ennyire tud gyereket nevelni, akkor mutassa", a nevelőapám egy s**gfej, folyton bunkózik, neki előbb elhisz mindig mindent, mint nekem. Mit csináljak? Nem akarok elveszteni az egyetlen értékemet, ami miatt elveszíthetem a gyengeségeim miatt!