Szülők, nektek is rosszul esne ez a gyereketek részéről? Mit tehetnék, hogy apáék lássák, ez nem ellenük van?

Egyetemista vagyok, a szüleim egész életemben támogattak. Sosem volt az, hogy valamit ne kaptam volna meg, még a csillagokat is lehoznák nekem az égről szerintem, ha lehetséges lenne...

Ez a 18. szülinapom után sem változott, a mai napig támogatnak.

Viszont májusban szakított velem a barátom (együtt is éltünk, elég komoly volt). Sok mindent próbáltam, hogy megbírkózzak ezzel, volt a 0-24 bulizós időszakom, de olyan is, hogy csak feküdtem a besötétített szobában és sírtam, vagy csak a plafont bámultam. Tudtam, hogy egyik sem jó megoldás és valami olyan elfoglaltságot kellett találnom, ami nem káros rám nézve, és így kezdtem el angolból korrepetálni gyerekeket. Először csak az unokatestvéreimet, utána a nagynéném közreműködésével több szülő felkeresett. Szóval a suli mellett ez teszi ki a legtöbb időmet, mert így nem gondolkozok az exemen, nem fakadok sírva csak úgy, nem vagyok részeg és nem állok semmilyen tudatmódosító hatása alatt és hasonlók...

Viszont a szüleim ezt nehezményezik, mert szerintük ez olyan, mintha azt akarnám éreztetni, hogy nem elég az a pénz, amit tőlük kapok és hogy mégis mit gondolhatnak róluk mások, hogy 20 évesen dolgozok. De ez nem ellenük irányul, nem őket akartam megbántani. Egyszerűen csak lefoglalom magam valami hasznossal az iskola mellett.