Szerintetek egy szülőnek észre kell vennie, ha a gyerekét folyamatosan megalázzák és csúfolják?

Ha mindíg elmondod neki, hogy neked mindíg mindent elmondhat és ezt érezteted vele, akkor el fogja mondani illetve látni fogod rajta.

Édesanyám egyből kiszúrta annó, hogy baj van. Már abból tudta, hogy belenézett a szemembe.

Az a szülő aki nem veszi észre, hogy a gyereke állandóan szomorú és letört, az nem is akarja valamiért észrevenni.

Abból mindenképp észreveheti a szülő, ha a gyereknek nincsenek barátai. Ha őt sosem hívják el mások programokra, és ő sem hív fel magához senkit. Persze ettől még nem biztos, hogy csúfolják, de esélyes.

Amúgy, ha a szülő rendszeresen elmegy a szülői értekezletekre, akkor ez úgyis kiderül számára, hiszen a tanár közölni fogja vele a csúfolódás tényét. Ha pedig a szülő gyanakodik, akkor egyenesen rá is kérdezhet a tanárnál erre, vagy megkérheti, hogy figyelje meg, nem történik-e ilyesmi.

Ahogy le is írták már sokan, úgy tapasztaltam én is.

Tehát hogy az a baj, hogy a szülő bár sokszor azt kommunikálja a gyerekének, és úgy is gondolja, hogy ő rá mindenben számíthat. De amikor a gyerek segítségért fordul a szülőhöz, akkor vagy az iskolával vagy a bántalmazókkal van a gyerek ellenében, vagy olyan dologról van szó, ami ellen maga a szülő sincsen felvértezve, nem tudná, mit kéne tennie, vagy saját magát sem szándékozná megvédeni az adott helyzetben, inkább elviselné, mert így nevelték őt.

Pl. az anyukám nagyon akarta, hogy szerezzek gimiben jogsit, amikor én nem akartam, hiszen amúgy is túlságosan leterhelt voltam, aludni sem volt időm, de amikor a cég anyagilag és jogilag átvert minket, nem tett semmit, inkább viselte a következményeit, és én sem tehettem mást az ő hozzáállása miatt, és mert nem volt már külön kapacitásom ebbe jogilag belefolyni.

Óvodás koromban, 20-25 évesen mégúgyse tudott mit kezdeni az efféle dolgokkal élettapasztalat híján.