Nem túlzás, amit apum művel?

az intim fürdőről már azóta azt szokták mondani, hogy fölösleges, ki tudja

nekem a külön törülköző a fura, a többivel egyetértek. hogy nem ehetsz szobában: ott ki takarít? sok családban van ez.

én is külön papucsot használok a fürdőbe, mert vizes lesz, a szobai papucs pedig bőrpapucs, és tönkre menne. sőt, nekem még kutya/tyúketetős papucsom is van:)

"Ez a kép jutott eszembe a törülköző témáról. "

Ha egymásra rakok a törcsiket használtan,akkor szinte mindegy melyikbe törölted a fenekedet és az arcodat,ha egymáshoz érnek:D

"ja, nálunk csak az ebéd nem volt így, mint nálatok, de igazából jó lett volna"

Egy előttem író jól megfogalmazta,hogy ez akkor jó,ha a család minden tagja így szereti,illetve szeretnek egymás társaságában lenni.

Amikor valami megmondja,hogy ez kötelező,és meg KELL köszönni az ételt,akkor csak pont az ellenkező hatást váltja ki.

A szeretetet nem lehet kivívni erőszakkal,erről ez a véleményem.

Max félelmet lehet kelteni az emberben és azt megtanítani vele,hogy mutasson mást,mint amit érez.

Kicsit kényszeres az apád. :D

Oké, hogy legyen rend meg tisztaság, de azért nem kell túlzásba vinni a dolgokat.

"Az asztaltól előbb felállni csak indokolt esetben lehet."

Én ettől akadnék ki a legjobban.

Otthon nálunk mindenki akkor eszik, amikor éhes, nem kötelező egyszerre enni, és ha egyszerre eszünk is, akkor sem kell megvárni, amíg a másik végez.

Vendégségben szokás ez, hogy mindenki egyszerre ül le kajálni és áll fel. Ami jó is, ha éppen mindenki éhes és kb. ugyanannyi ideig eszik.

De amikor te nem vagy éhes és mégis odakényszerítenek az asztalhoz, hogy azért üld végig az ebédet a többiekkel, mert ők esznek - az már egyenesen nevetséges!

Vagy az én esetemben pl. én csak 5 percig eszek, mivel a munkahelyemen is ennyi az ebédidő, utána már mennék a dolgomra. A rokonok meg hozzá vannak szokva, hogy 1 órán át az asztalnál ülnek és nyammognak, közben dumálgatnak... már rég felállhatnának, de neeeem, ott kell ülni és úgy csinálni mintha még ennének. Nekem meg végig kell ülni az egészet. Már rég vinném a tányért a mosogatóba, aztán mennék a dolgomra. De azt nem lehet, az bunkóság. Helyette bámulhatom a szemközti falon az órát, ahogy telnek a percek, és értékes időt vesztegetek el az életemből arra, hogy másokra várok.... Utálom az ilyet. Normális helyen nem kényszerítik az embert ilyenre!