Miért nem viselik el egyes gyerekek, ha az elvált szüleik új párt találnak maguknak? Miért utálják az új párt sokszor?

16# vagyok.

Egyik nap összepakoltam a legfontosabb cuccaimat (13 évesen), fogtam a kutyát, loptam az otthon elrejtett pénzből 5000 forintot és levonatoztam vidékre rokonokhoz, ahol éppen 2-3 hete halt meg az ottani kutya (aki széttépte volna az enyémet). Nem mondom, hogy békés vagy szeretetteljes volt a légkör, de senki se bántott fizikailag és nem vert meg + kiálltak értem anyámmal szemben.

Kérdező, épp te magad írod. Jól kezelte apukád. Azt mondta, hogy ugyan azok a szabályok és a nő kijelentette, hogy nem akar téged nevelni. Tehát a te életed lényegében nem változott. Továbbra is az apukád nevelt, ugyan azt várta el tőled mint előtte a nő meg nem zavart ebbe bele. A legtöbb gyereknek nem az a baja, hogy van +1 ember a házban és ugyan úgy meg kell írni a házit, mint előtte...

Képzeld el úgy, hogy beköltözött volna egy nő, akit alig ismersz és azonnal dirigálni kezdett volna. Felborította volna a napi ritmusodat, kis szokásaidat, új szabályokat hozott volna a házba, tilos lett volna olyan dolgokat, amiket előtte szabad, el kellett volna költözni miatta a megszokott helyedről, akár a barátaidtól távolabb.

Ez amúgy főleg kisgyerekeknél gond. Egy 16 éves nagyrészt önellátó, az új párnak semmi dolga vele, de mi van egy 6-8 évessel? Azt nem tudod megkerülni. Különórára kell cipelni, tanulni vele, beteg lesz, átjön hozzá Pistike, akivel felforgatják a házat és minden nap figyelmet követel. Persze, mindezt a gyerek vér szerinti szülője intézi, de az új pár sem tud kimaradni ebből, mert mindez a kettesben tölthető időből vonódik le és egy kisgyerek kegyetlenül kifejezi hogy szeret vagy utál. Nem megy el melletted szó nélkül mint egy gimis. Innen a gyerek nyűg lesz, stresszes környezetben a gyerek is átveszi a hangulatot még jobban, mert egy válás miatt labilis 7 évesnek bizony hiába hozol észérveket. Ő az apukáját/anyukáját akarja, több figyelmet, megerősítést, szeretetet, amit persze nem fog megkapni, ha nincs rá idő. Ilyenkor szoktak előjönni a viselkedési problémák és úton is vagyunk oda, hogy az új pár elkattanjon a gyerektől. Teljesen jogosan, de a gyereknek is jogos a reakciója. Nem gondolom, hogy kisgyerekeket hibáztatni kéne az érzelmeikért. Nem várhatod el egy kisgyerektől, hogy felnőtt módjára kezeljen egy ilyen helyzetet. Én sem tudtam 11 évesen. Minden nap sírtam, úgy éreztem, hogy anyukámat már nem érdeklem, kiszakítottak a megszokott dolgaimból, alkalmazkodnom kellett egy másik családhoz, akik végig éreztették velem, hogy nem tartozom oda és még jó képet kellett volna vágnom hozzá. Olyan 14-15 voltam amire tudtam annyira helyén kezelni, hogy elkerültük egymást mostohaapámmal. Ez azóta is műkdöik, de felnőtt fejjel is kerülöm. Direkt igyekszem akkor látogatni anyukámat, amikor nincs otthon.

Én pl. kifejezetten örültem, hogy végre apám is talált magának párt, mindezt már 10 éves fejjel. Nem örültem, hogy elválnak a szüleim, de felfogtam, hogy nem működött köztük és jó fej, érett gondolkodású gyerek voltam.

Szóval apám összejött azzal a nővel, aki az egyik legaljasabb, legsunyibb féreg, akit valaha láttam és ezt teljesen objektíven mondom, mert most így 26 évesen tényleg nem érzek már semmit, de amit művelt velem az a nő gyerekkoromban, annak ellenére, hogy mennyire normálisan, kedvesen fogadtam... tudnék mesélni.

Úgy manipulálta apámat, ahogy csak tudta, féltékeny volt rám, nem tetszett neki, hogy apám fizeti a gyerektartást, ami persze a minimálbérre direkt bejelentett fizetése 20%-a volt, miközben dőzsöltek. Mindennek elhordott a hátam mögött, sztorikat talált ki rólam a faluban, ellenem fordította apámat, meggyőzte, hogy ne fizessen semmit, ügyvédhez fordultak, hogy tudnák megúszni a gyerektartást egyetemista koromban, fenyegető levelet küldött. Aztán mikor anyámmal találta szembe magát, sírva fakadt, hogy őt hagyják békén.

Persze, ez apám hibája is, mert leállíthatta volna a nőt, de apám mindig is papucs volt, most meg párjára talált.

Nézd kérdező, egy felnőtt ember ugyanúgy nem viseli el, ha egy számára idegen ember akarja megszabni, mit csinálhat, mit nem, és mit csináljon másképp. Akkor egy gyereknél ez miért olyan eget rengető, hogy nem akarja ezt elfogadni?

Itt nem azzal van a probléma, hogy plusz egy személy van a házban, hanem azzal, hogy a mostohaszülők 90%-a úgy gondolja, hogy a gyereknek kötelessége őt azonnal "szülőként" elfogadni, és szülőként kezelnie. Ez nagyon nem így megy. Egy gyereknek Sanyi bácsi/Margit néni ugyanúgy Sanyi bácsi és Margit néni marad, és nem pedig "apu", "anyu". Évek kellenek ahhoz, hogy a gyerek meg az új pár egymáshoz szokjon, és kialakuljon egy szorosabb, mélyebb kapcsolat. De ha a mostohaszülő, aki az elején tényleg csak egy idegen, egyszerűen elkezd dirigálni, beleszólni a gyerek életébe, felforgatni a gyerek mindennapi rutinját, annak az lesz automatikusan a következménye, hogy a gyerek gyűlölni fogja a mostohaszülőt. Az esetek 99%-ában bizony a mostohaszülő tehet arról, ha a gyerek utálja őt. Én már 24 éves vagyok, de így belegondolva én sem tűrném el, ha anyum találna magának valakit, aki egyből elkezd dirigálni, meg mit hogyan és mit ne. Én biztos megmondanám az illetőnek, hogy állítsa le magát, nem az apám, nem is lesz az, és engem ne próbáljon nevelni.

Egy 17-18 vagy idősebb embernél ez azért nem annyira lehetséges. De egy kisgyerek, vagy egy fiatal tini nem tud nagyon ellenkezni, nem tudja annyira érvényesíteni az akaratát, pláne ha a szülő sem áll mellé.

Minden gyerek megszokta, hogy a szülők hogy nevelik őket, mit csinálhatnak, mit nem. A mostohaszülő azzal teszi a legjobbat, ha vagy nem szól bele, vagy úgy szól bele, hogy a gyerek ellenszenvét ezzel nem váltja ki.

És vedd azt is figyelembe, hogy sok szülő sajnos a gyerek elé helyezi az új párját, így a gyerek hiába lázad, hiába próbál tenni ez ellen valamit, a rendes szülője sem lesz partner ebben.

Nagyon egyoldalúan közelíted meg az egészet kérdező.

A mostohaapa/mostohaanya tulajdonképpen egy vadidegen személy a gyerek életében. Egy számodra idegen személytől pedig te sem fogadnál szívesen parancsokat, vagy nevelést.

Az egész dolog ott bukik, hogy 10-ből 9 mostohaszülő meg sem próbálja azt, hogy óvatosan közelít a gyerek felé, hanem vagy egyből beleugrik a mély vízbe és úgy viselkedik, mintha ő lenne a gyerek igazi szülője, vagy még rosszabb, nekiáll féltékenyesdit játszani a gyerekkel a mostohaszülő párja felé.

Itt is olvastam olyan kérdést, hogy a 18 éves lány anyja újra férjhez ment, és a pasi, amikor odaköltözött hozzájuk, már egyből elkezdte játszani a tökéletesen nevelő szuperapukát, és a 18 éves lánynak akart mindent megtiltani, mondván, az apuka gyerekének sem szabad. Ha a lány ellenkezett, az anyja sem állt mellé. Gyönyörű. Így kell eredményesen szétszedni egy anya-gyerek kapcsolatot.

Bár én nem vagyok már gyerek, de ha nekem lenne hirtelen egy mostohaszülőm, aki elkezdene cseszegetni, meg nevelgetni, meg tiltani akármit, én tuti elküldeném melegebb éghajlatra.

Szerinted sok gyerek miért nem hallgat a mostohaszülőjére? Azért mert ő számukra egy vadidegen ember, akivel semmilyen mélyebb kapcsolatuk sincs. És nagyon sok az olyan mostohaszülő, akinek a gyerek csak egy megtűrt dolog a kapcsolatban. Ha neked lenne egy párod, akinek már lenne gyereke (aki mondjuk 10 éves), és te elkezdenél szülősdit játszani, a gyerek téged is megutálna, teljesen jogosan. Ha a mostohaszülő nem szól bele a nevelésbe, akkor általában nem is szokott konfliktus lenni. Az olyan meg baromi ritka, hogy egy gyerek csak azért utálja a mostohaszülőt mert a rendes szülőjének a párja.

Hát figyelj, nekem elég szar tapasztalatom van ezzel. Öt éves voltam, mikor a szüleim elváltak, aminek a végső kiváltó oka az volt, hogy egy másik nő (most apukám felesége) gyereket várt apukámtól, miután két évig viszonyt folytattak. Az anyám szerintem azóta sem heverte ki, mondjuk ez nem jó, mert nem kell ennyi ideig dédelgetni a sebeket, de azért gondolj bele... ott maradsz egyedül két gyerekkel.

Szóval... utána kb kéthavonta láttam az apámat, és apukám feleségével sosem voltam jóban, mert egyszerűen nem értettem, hogy mi zajlik le épp. Rohadt nagy balhék voltak. És tudod az embernek a szülei mégiscsak a szülei, akiket valahol szeret, de amikor egy nő belepofátlankodik egy házasságba, ahol már két gyerek is van, és itt most mindegy a tény, hogy nem lehetett volna szétzilálni, hogyha egy jól működő kapcsolatról van szó, az szerintem egyszerűen mocsokság, a gyerekkel szemben, aki rohadtul sérül az egészben, ha úgymond elviszed tőle az apját. Apukám jött volna amúgy gyakrabban, csak folyton dolgozik. Egészen más kamaszkorban ilyet tapasztalni, mert sokkal jobban fel tudod fogni, hogy mi történik, tudsz függetleníteni. Az én szüleim válása iszonyat gáz volt. Igazság szerint mindhármójukra haragszom, viszont apám új felesége nem az anyám.

Érdekes, hogy most 18 éves vagyok, és egyszerűen még mindig jelen van egy fajta rivális viszony. Szerintem valahol féltékenyek vagyunk egymásra. Tudod az is feldühít, hogy konkrétan elkezdte nekem és gyerekeinek mesélni, hogy milyen boldog volt, amikor apukám végre megkérte a kezét, meg hogy ő azonnal beleszeretett, amikor először találkoztak. Hát... jó neki. Nekem meg 5 évesen azt kellett végignéznem, hogy a szüleim marcangolják egymást, és elválnak, aztán ki tudja mikor látom az apámat legközelebb. És ez nyilván a szüleim hibája is, de az új pár is benne van bőven, főleg hogy folyamatosan követelőzött, hogy apukám legyen már végre vele. És a kedvencem, mikor érzem, hogy nem vagyok olyan szinten a család tagja, mint az ő gyerekei, mert egyszerűen őket ösztönösen is előtérbe helyezi, amit valahol értek, mert mégis csak az ő gyerekei, de ettől nekem még rossz érzés.

Minden válás más. Valahol nem olyan vészes, békésen intenek búcsút, valahol pedig belehal a gyerek.

Igazából már nem érdekel, próbálok ettől függetleníteni.

Mert alapban egy ellenszenves undorító embernek van elítélve

Ezt sulykolja a drága édesanya a nap 24órájából 20ban belé.

Apa új párja apa szex játéka nektek meg fizesse meg hogy vele lehet.Anya minden szava szent!

Anya rúgja fel a házasságát és új párja van azt feltétel nélkül el kell fogadni de ha apának van azt már nem hisz még anya sem tud lemondani róla, hisz az ő ledobott játékához nem nyúlhat senki.Ezt is a gyerekekkel éri el.

Teljesen mindegy felnött vagy kiskorú gyerekről van szó.

Ne felejtsük el a pénzt sem.Ha az a megátolkodott nő sokkal több pénzt tesz az asztalra mint apuka és ott hagyott nekik mindent egy szál gatyában jött el még akkor is anyuka elmondja mennyi mindent elvesz ez a nérber tőlük hisz lehet apa ahelyett hogy nekik adná ad ennek egy kávét ingyen.

Most szabad fortyogni magyarázkodni de ez az igazság

Aztán ha apa mégis társra vágyik és a párja olyan hogy érdemesnek tartja hogy vele éljen és már felnött gyerekével nem igazán tartja a kapcsolatot talán annyira nem kell csodálkozni!