A miért nem tolerálják egyik párkapcsolatomat sem? Hogy legyen így tartós kapcsolatom?
22 éves férfi vagyok, de még a szüleimmel élek, mert nappali tagozaton egyetemre járok (most kezdem a második szakot). Konfliktusom csak a párkapcsolataim miatt szokott lenni velük, de ez az egész már nagyon régen kezdődött, a legelső óta.
Először 14 évesen kerültem kapcsolatba lánnyal, kisgyerek korunk óta ismertük egymást, nagyon jóban voltunk, de nem voltunk soha szerelmesek, csak jó barátok és csak sima, érzelemmentes szex volt köztünk alkalmanként. Valójában ez egy próba volt, kipróbáltuk a csókot, a szexet és ügyesebbé váltunk minden alkalom után. Ez ment kb. egy évig, és a lány meg a szülei elköltöztek, utána megszűnt ez a dolog. Az anyám problémája az volt, hogy ebben az időszakban udvarolt nekem egy másik lány, aki anyám barátnőjének a lánya, és emiatt ő azt gondolta, hogy nekem azzal a lánnyal kellett volna összemelegednem. De nemcsak ez volt a baja, hanem az is, hogy akit én választottam, kissé kövér volt, 2 évvel öregebb, de nekem így is tetszett. Apám pedig azt mondta, hogy a szerelem nélküli szexhez 14 évesen még nagyon fiatal vagyok.
A második párkapcsolatom 16 évesen csak másfél hétig tartott, Spanyolországban voltam nyaralni, ahol a szállodában egy japán csajjal kavartam. Ez is csak szexkapcsolat volt, de ezt nem kellett volna anyáméknak megtudniuk, csak az egyik barátom, akinek elmondtam, elszólta magát, mikor egyszer nálunk volt. Hetekig hallgattam utána, vitatkozáskor ezeket az eseteket egyébként a mai napig előhozzák, ha az én szerelmi életemről van szó.
Ezután 17-től 19 éves koromig volt egy párkapcsolatom az uszodából az úszómester nővel, de ez már valódi szerelem volt, rendesen megismerkedtünk és egymásba szerettünk. Őt bemutattam otthon, sokszor aludt nálunk. Szerencsére a szemébe nem mondták meg a véleményüket a szüleim, mert nagyon kedves nő volt, annyira aranyos volt, hogy még ők sem akarták megsérteni, de nekem megmondták, hogy ne járjak vele, mert én 17 éves voltam, ő meg 29. Miután leérettségiztem, el akartam venni feleségül, és ezért nagyon berágtak rám, megzsaroltak, hogy nem lakhatok többet otthon és nem fizetnek ki nekem semmit többet, ha ezt megteszem, és így nem tudom elvégezni az egyetemen azt a szakot nappalin, amit akarok. Én ezért nagyon mérges voltam, nem akartam dönteni a párom és a jövőm között, de rövid idő alatt a párom rám unt, hogy stagnál a kapcsolatunk, elhidegültünk egymástól és szakítottunk.
Nem sokkal, miután elkezdtem az egyetemet, újra a városba jött az a lány, akivel legelőször feküdtem le, már volt pasija, ennek ellenére ő maga ajánlott nekem szexet a régi idők emlékéért, amiben benne voltam. Összejártunk párszor pár hónapon keresztül, de még most sem alakult ki köztünk szerelem, aztán megint tovább állt. Megmondta nekem, hogy a párjába szerelmes, de neki velem a legjobb a szex, és bármikor, amikor ebben az életben összefutunk, lefekszünk egymással.
21 évesen lépett be az életembe az, akivel a kapcsolatunk először szexkapcsolatnak indult, egy házas nő! A férjétől anyagi okok miatt nem vált el, de a férje is megcsalta már őt. Én egy amolyan lelki szemetessé váltam neki a szexen kívül, és bevallotta nekem, hogy ha egyidősek lennénk, azonnal elválna a férjétől és hozzám jönne. Én is beleszerettem, folyamatosan rá gondolok, ha nem vagyok vele. Most 22 éves vagyok, újra tovább szeretnék tanulni, és megint azzal zsarolnak a szüleim, hogy ha nem vetek véget a kapcsolatomnak azzal a házas nővel, kitesznek itthonról és nem támogatnak semmiben.
válasza:
válasza: válasza:#82
......és? A saját házukban az a normális, amit ők annak mondanak.
Vicces, hogy a szülő köteles eltartani a felnőtt, diplomás gyerekét, és jó pofát is kell vágni ahhoz, hogy a tekintetes úr nem bírja a gatyájában tartani....
Nevetséges. Nem vagyok híve a szülői elnyomásnak, de ilyen helyzetben vagy lépjen le a kis görcs, vagy fogadja el, hogy kamaszként él: eltartom, de akkor én hozom a szabályokat. Márpedig ahhoz nem aszisztálok, hogy férjes felnőtt nőkkel hemperegjen, csak mert bizsereg. Nem szólok bele, nem tiltom, nem ellenzem, legyen boldog, de nekem ehhez nem lesz semmi közöm.
válasza:"Vicces, hogy a szülő köteles eltartani a felnőtt, diplomás gyerekét..."
Sajnos nem vicces. Mindig elszörnyedek, milyen tévhitek övezik ezen az oldalon a szülőség mibenlétét. (Tisztelet a kivételnek.) A szülő itt valójában csak fejőstehén, aki arra tette fel az életét, hogy a gyereke hisztijeit kielégítse. Mindegy, hogy neki voltaképpen nincs élete, amíg a csemetéje fel nem nő, mindegy, hogy több évtizedig jószerivel csak azért gürizik, hogy a legújabb iphone mindig ott virítson a kölök kezében, miközben ő maga az agyonmosott alsóneműjét is megstoppolja, hogy még egy ideig hordható legyen. Sejtelmük sincs, hogy a szülőség akkor fejeződik be, amikor a gyerek megáll a saját lábán, és a több évtizedes projekt gyümölcsét (a büszke boldogságot) is csak akkor arathatja le. Az itt írogatók megkapták a lehetőséget az életre, a boldogulásra, de ők maguk sohasem fogják továbbadni azt. (Ismétlem, tisztelet a kivételnek.) Mert ők képtelenek a lemondásra, csak a szülőktől várják el.
válasza:"A csokiért toporzékoló kisóvodásnak se lesz igaza attól, hogy sivalkodik.:D" - ez pontosan így van, ahogy a kérdezőre a "rendpárti-értékelvű-konzervatív" agybajukat ráerőszakolni akaró "tisztelt" szülőknek se."
NEM erőszakolják rá. Ugyanis nem a szülők részéről elvárás, hogy a felnőtt, diplomás csemete továbbra is otthon hédereljen, és még egy egyetemmel meghosszabbítsa a gyerekkorát.:D Így aztán - szemmel láthatóan - nem ők sivalkodnak itt, hanem a kérdező, meg te.
#63 "...NEM gyerekről, hanem munkaképes, végzettséggel bíró felnőttről van szó. A szülők BEFEJEZTÉK a nevelését,..." HA így lenne, akkor pont nem akarnának beleugatni a párkapcsolatába, ugye?"
Tényleg nehéz felfogni, hogy bármely felnőtt embernek jogában áll eldönteni, hogy milyen értékrendű másik felnőtt emberrel osztja meg az otthonát?:-) Még a szülőnek is. Vonatkoztass már el a szülő-gyerek kapcsolattól, ebben a történetben önálló, felnőtt emberekről van szó.
válasza:"de ilyen helyzetben vagy lépjen le a kis görcs, vagy fogadja el, hogy kamaszként él: eltartom, de akkor én hozom a szabályokat." - nézd, én meg azt gondolom, hogy mivel még mindig a szülő vállal gyereket, és nem a gyerek szülőt, senki se tehet róla, ha neki csak egy ilyen "amíg az én kenyerem eszed, addig..." hepciáskodó, önmagától eltelt őskövület jut normális szülő helyett.
Az meg több mint vicces, hogy még mindig az eltartáson rugóztok... amikor senki se állította, hogy kötelesek lennének eltartani. Az állítás még mindig az, hogy nincs a világon semmi joguk belepofázni a párkapcsolataiba.
válasza:" Az állítás még mindig az, hogy nincs a világon semmi joguk belepofázni a párkapcsolataiba."
Csakhogy nem ez történt. Mindössze közölték, hogy házon kívül, önálló egzisztenciával lehet folytatni a kapcsolatot. Ez pedig jogukban áll, mg ha a te sértett kamasz lelkednek nehéz is túltenni magát rajta.:-)
válasza:#86
Az őskövülettel nagyon mellélőttél, 23 vagyok XD
Igen. A szülők vállaltak gyereket. GYEREKET. Nem azt, hogy eltartanak egy felnőtt embert aki simán dolgozhatna.
válasza:"Az őskövülettel nagyon mellélőttél, 23 vagyok XD " - de nem is Te vagy a Kérdező szülője, ugye? :)))
Mellesleg az "őskövület"-et a szülők esetében sem biológiai korra, hanem gondolkodásmódra írtam. Manapság egyébként feltűnő a kettő aszinkronitása, az "akciónyugdíjas" nagyikban több lázadás és forradalmi hevület van, mint a megalkuvó, konformista unokáikban... és ezt nem csak én mondom, hanem több szociológiai kutatás is...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!