Apámmal nem túl fényes a kapcsolatom. Többi lent. Apa-lánya kapcsolat. Mit tudom csinálni hogy másképp legyen?!

A szüleim elváltak. Három vagy négy éves lehettem. Anya is meg apám is talált más párt. 5 éves voltam amikor megszülettek a tesóim. Apa felől születt egy húgom anyáék felől meg egy öcsém.! Utána mikor 9 éves lettem akkor anyáék felől születte még egy húgom. És most január végén fog születni apám felől az új tesó. Amikor még kicsi voltam apámhoz nem nagyon szerettem járni sokszor kidobtam a taccsot mikor menni kellet hozzá, hisztiztem, ott sok paradicsomot kellet ennem [nem tudom miért] de utána nagyon sokáig valami paradicsomosat ettem rosszul voltam. [Rá kb. 2-3-re kiderült, hogy igazából nincs semmi bajom a paradicsomos dolgoktól hanem ezt bebeszéltem magamnak és, hogy evvel azonosítottam apámat.] Szóval eléggé rosszul viseltem, hogy mennem kellet. Emlékszem, hogy egy párszor eljátszottam a "rosszul vagyok" kártyát a suliban a napköziben és így nem kellet mennem apámhoz.! Utána teltek az évek. Ott mindig másképp viselkedek. Nem mondom ki a véleményem, nem nagyon beszélek, csak ha kérdeznek. Meg feszengek meg rosszul érzem magam köztük. Itthon, a barátokkal vagy bárhol kimerem mondani amit gondolok de ott nem. Félek, hogy nem úgy reagálnak rá mint anyuék. Utána egy-két éve besokaltam abból, hogy náluk én is meg a húgom is ugyanazt kaptuk ajándékba vagy csak úgy. Engem nagyon zavart, hogy 5 év korkülönbség van köztünk és mégis ugyanolyan táskát kapunk vagy bármit. Itthon persze anyának elmondtam, hogy ez engem zavar és ő meg is mondta helyettem a dolgokat. Egy darabig ez így jó is volt de mostanában katasztrófa lett a helyzet..! Pár hónapja amikor mentem elkezdtek kérdezgetni. Mindenről. Megkérdezték kiket nézek YouTubon, akkor kiket hallgatok, kik a barátnőim, kikkel találkoztam a nyáron, van-e barátom, van-e olyan fiú aki tetszik, mit akarok, mi a kedvenc filmem, kiket követek instagramon. [ezen eléggé meglepődtem azt se tudtam, hogy ismeri azt, hogy instagram] Mondtam egy pár nevét és utána mondta hogy mutassak meg kik. Megmutattam.Kinézte az instagramm nevemet és végig nézte, hogy kiket követek. Megkérdezte miért csak fiúkat követek, mért van kevés lány köztük meg ilyenek. Eléggé sok kérdest tettek fel én meg nem tudtam mit csinálni csak válaszolni. Mindent leellenőrzött. Mikor mondtam, hogy reppet hallgatok nagyon megnézett és nem is tudom... Kb azt tudtam leolvasni az arcáról, hogy ez nem normális. Nem ismer. Én amikor még anno 1-2 éve úgy áltam hozzá, hogy oké nem együtt élünk de sok időt töltök vele akkor teljesen jó lesz. Hát felőlem akkor még jónak tűnt felőle nem. Nem jött össze. Talán én rontottam el valamit és nekem kellene menni utána??! Most nyáron amikor muszály volt velük is elmenni nyaralni akkor majd bele haltam abba a 4 napba. Azt tudni kell, hogy én nem sokat szoktam reggelizni ott viszont muszály volt eddig mondták még nem ettem. Én estefelé mindig megnézem a facebook-ot meg az ilyeneket na hát itt nem lehetett. Le kellet rakni a telefont a szekrényre és kész.! Anyát direkt nem hívtam fel csak írtam neki mert ha felhívtam volna tuti, hogy elsírom magam és, hogy jöjjön értem mert megbolondulok ezért csak üzenet küldtem. Erre is kialadtak. Mondtam, hogy már írtam neki és kész nem.. Ez nekik nem felelt meg..! Utána rá pár héten apám szülinapja volt.. Nem is lepődtem még hogy nem hív. [Lehet ebben én is hibás vagyok mert nem mentem oda.] Itthon anyával a párjával és a két tesómmal elvagyok. Nincsen semmi baj. Anya párjának néha fel sem tűnik, hogy nem az igazi lánya vagyok és nekem sem, hogy nem ő az apám.! Ugyanúgy bánik velem mint a többi tesómmal. Minden tiszteletem az övé, hogy így is szeret és minden törödést megkapok tőle is. Apámnál lehet érezni, hogy nem olyan vagyok mint a húgom. Teljesen más őt teljesen ismeri ő minden törődés megkap én meg??! Tőle semmit sem kapok. Érzem hogy ő az igazi én meg csak vagyok. De otthon máshogy vagy. Ott egyenlőek vagyunk. A kersztapám a másik nagyon fontos ember az életemben anyaék után. [Ő anyának a báttya] Egyszerűen olyan mint én. Ő az aki mindent megtesz értem. Akármikor sírva jöttem/jövök haza apámtól és ő ott volt/van nálunk és látta/látja akkor ölni tud. Egyszerűen akkor kész.! Nem érdekelni, hogy miért sírok de rá borítani az asztalt nem csak rá de másra is. Amikor egy osztálytárssammal eléggé megbántott akkor is elindult megkeresni. Elment hozzájuk és mondta a magáét. Számomra ő az "apa oroszlán" mert ezeket az apámnak kellene és nem neki. Az ő vállán mindig ki tudtam sírni magam de apámén??! Meg se probálom. Nekem ő és anyu párja mutatta meg, hogy kell egy szöget beverni a falba ők mutattak olyanokat amiket az apámnak kellene. Ha átmegyek a keresztapámhoz és azt mondom, hogy gyere haza beszélni akarok akkor jön hozzá a szokásos kis üditőnket és jön. [ mindig amikor baj van és beszélgetünk akkor vész szőlős üdítőt és szódával hígitjuk] De az egyik ami betette a kersztet az most volt.. Tegnap.. A barátnőmmel elmentünk a moziba nagyon ritkán megyünk de pont tegnap. És amikor sétálunk a mozihoz akkor meglátom a húgomat és az anyját. Apámat szerencsére nem. A mozitől pár méterre ìgy volt haza megyek mert nem lehet igaz hogy egy filmet nézünk. A barátnőm nyugatot hogy biztos most jöttek ki csak igaza lett volna. De nem... Egy filmre mentünk.. De most úgy komolyan miért kell egy 9 éves lány elrángatni a Minden mindenre? Azt néztük de szerintem nekik nem kellet volna.. Amikor vége volt a filmnél a barátnőmnel mondtam, hogy sétáljunk el, a kicsit távolabbi buszmegállohoz hátha nem busszal mennek haza és elkerülhetjük őket.. Sajnos nem jött össze.. Egy buszon mentünk haza. Én tökre kiakadtam.. Nem baj, hogy ugyanolyan táskánk van de még ugyanakkora megyünk moziba.. Hát nagyon jó. Ma pedig apám felhívott és elmagyarázta, hogy kell bérletet venni. Na eu volt aminél betelt a pohár. Felhívott [kb. 3 hete nem beszélünk] és elmondta, hogy mikor vegyem hol meg mennyibe fog kerülni meg, hogy majd megmutatja hogy kell, meg majd segít leolvasni a táblát hogy mikor megy a busz. Na ez volt a mások amit nem tudok elviselni. Most megyek 9.-be és eddig a helyi suliba jártam és majd most kezdek távolabb menni. Nem vagyok a világ legokosabb lánya de ezeket tudom és megtudom egyedül oldani is. A táblát le tudom olvasni mert nem egy nagy dolog és nem bonyolult. A bérletet is tudok venni egyedül. De mondtam neki, hogy anya is jön velem mert a suliban a könyvosztáskor le kell neki adni valami papír és majd akkor megvesszük a bérletet. Erre elkezi, hogy majd bevisz az első nap a suliba. Mondom nem kell mert a volt évfolyam társammal megyek be. [Akivel a nyáron össze barátkoztunk mert tudtuk,

hogy osztálytársak leszünk és így elvagunk. ] Erre mondja, hogy majd akkor visszük öt is. Mondom nem kell. Busszal akarunk menni. Letettem a telefont. Újra hív. Erre mondja, hogy kinyomtattam az össze buszjáratot. Mondom ez nem lehet igaz. Anyának oda adom a telefont beszélt vele valamit és azóta nem hívott. Miért van ez??!! Miért akar ennyi mindent tudni rólam??! Eddig leszart mostmár teljesen mindegy hogy foglalkozkik-e veldm vagy nem. Én valamennyire nyitottan neki régen de ha ő nem akkor én se. Valamit én rontottam el??! Nem tudom már apámnak nézi úgyhogy mit kellene csinálnom??! Én vele beszélni nem tudok mert nem tudom neki megmondani a véleményem. Nem tudom.. Ha anya mondja meg neki amit én nem merek akkor azt mondják, hogy nem igaza ezt csak anya találja ki. Simán vissza szólok ha nagyobbak beszólnak azoktól nem félek. Múltkor egy nálam kétszer nagyobb srác kötekedett és annak simán tudtam mondani a magamét de apámnak nem. Igen.. Lehet egy kicsit össze vissza a sztori de ideges is vagyok meg már teljesen ki vagyok ezek miatt. Tudom vannak sokkal rosszabb apa-lánya kapcsolatok de nekem ez már sok. Kívül erős-belül pedig egy rohadt nagy rom. Nem sok mindenkinek beszélek erről mert tudom, hogy azt mondják hogy nem igaz nézzél már magadra te tartod mindenkiben a lelket te segítesz mindenkinek teljesen erős vagy meg minden.. Hát igen elég sok ember előtt erős vagyok de a legjobb barátnőm és anyuék előtt nem tudok mindig erős lenni.