Mit tehetnék, hogy jobb legyen a kapcsolatom anyuékkal?

hasonló gondjaink voltak; elmentünk családterápiára.

Ha ezt nem tudod megszervezni, akkor javaslok egy módszert, mi a terápián tanultuk (nem tudom mi a neve, de régi egyszerű, bevált módszer).

Egyeztettek egy időpontot amikor mindenki ráér, ha van testvéred akkor ő is.

Leültök egy asztalhoz, csendben nyugalomban. Kitaláljátok ki kezdje (Te),

5 percet beszélsz magadról,

aztán jön a következő,

röviden elmondja, hogy mit hallott az előzőtől

5 percet beszél magáról

így tovább

végén az első elmondja röviden, hogy mit hallott az utolsótól

Szabályok:

bárki beszélhet bármiről

senki sem szólhat közbe

csak a legvégén lehet véleményt mondani, akkor már kötetlenné válik a beszélgetés

rendszeresen meg kell ismételni

az első 1-2 alkalomtól ne várj sokat, de 3-4. után lesznek változások, kialakul ami most legjobban hiányzik, az empátia, egymás megértése, egymás problémáinak megismerése

biztos van más, jobb módszer is, én ezt ismerem, ezt kipróbáltuk, ez működik...

Bár én 43 vagyok, de ugyanez volt anno, mig kicsi voltam. Ma már nekem is gyerekeim vannak, de soha nem tudnék ilyen lenni mint a szüleim voltak.

Egyrészt én abszolút megbízom a gyerekeimben, és tudják, hogy akármi van, mindig kiállok értük, de nyilván ha hibásak esetleg, azt kizárólag 4szemközt beszéljük majd meg.

Tanulásba soha nem szólok, nem kell nógatni őket, tudják maguktól mi a dolguk. Nem várok el kitűnő bizonyítványt, becsúszhat egyes is, megnyugtatom őket, hogy majd kijavítják.

Én soha nem büntetek (nincs rá szükség egyszerűen) és soha nem emelek kezet rájuk.

Nekem a mai napig rossz a kapcsolatom anyámmal ráadásul most kényszerből velük lakunk egy fedél alatt.

A mai napig mindig, mindennel elégedettek velem kapcsolatban; nem tudnak elfogadni (nem drogozom, soha nem dohányoztam, nem ittam, dolgozom, tehát teljesen normális életet élek, rendesen nevelem a gyerekeimet egyedül....nem is értem). A házban tisztaság van, minden okés - és mégis. Egy férfihoz illő teljesítményt várnak el tőlem, vagy nem is tudom....

Szóval megértelek abszolút....én próbálom függetleníteni magam a helyzettől, nem beszélek Anyámmal mert így nem tud támadni sem....(igaz ő eleve olyan természetű, hogy nincs ember, akivel még ne veszett volna össze és sokakkal ez évek óta tart(ott), aztán vkivel vagy kibékült végül vagy nem...rendkívül rosszindulatú és önző tud lenni, mindent irányítani akar.