Szülők! Ti mit gondolnátok/csinalnátok ha a fiatok nem a diplomájával helyezkedne el, hanem diák munka kaliberű állásokat vállalna?

Az emberi oldalára gondoltam a követelményeknek. Én támogattam a fiamat, aki 5 éves kora óta MINDENT megpróbált, hogy állatorvos lehessen, eleve már a középiskolát is ez alapján választottuk. EZÉRT támogattam, mert valóban elszántnak láttam. Érettségi előkészítőre is járt, konkrétan az egyetemre. Hogy a színjeles érettségibizonyítvány ellenére sem volt elég a pontszáma, az a jelen felvételi rendszernek "köszönhető".

És mindazok ellenére, hogy addig mindent megtett, és az álma volt, egy ponton mégis el tudta engedni. Jelenleg pedig boldog ember, tele tervekkel.

Hogy mennyit lehet keresni a közszférában, azt meg ne akard nekem elmesélni. Több mint 20 éve dolgozom benne, tavaly diplomáztam (az NKE-n) levelezőn, közel 50 évesen, munka és család mellett. A fizetésem pedig több mint a duplája lett az azelőttihez képest. Szóval ferdítesz, vagy csak nem vagy tisztában bizonyos dolgokkal.

És ettől függetlenül: nyilvánvaló, hogy jobb 140-160 ezerért dolgozni, mint 110-ért. Egyértelmű, hogy miért azt támogatják a szüleid.

Továbbra is fenntartom: támogatnálak - a költözésben és a saját lábadra való állásban.

#90: "Sajnos a magyar társadalom nagy része nem teheti meg, hogy a gyermekét 30-35 évig eltartja"

Nem sajnos, hanem szerencsére. :D

És én pl. ha megtehetném, akkor sem tenném.

Nem azért, mert nem szeretem a gyerekemet, hanem, mert egészségtelen dolognak tartom. Nem alakul ki benne a felelősségérzet saját sorsa iránt. Akárhogy is nézzük, attól válik valaki felnőtt-gondolkodásúvá, ha saját magát eltartja. Márpedig csak egy felnőtt-gondolkodású ember képes felelősségteljesen párkapcsolatban élni és gyereket nevelni.

Jól látszik, hogy a kérdező is egy lelki sérült és messze van ettől a felnőtt-gondolkodástól. Nyilván itt a szülők felelőssége is felvetődik, akik ilyen életképtelen alakot neveltek.

#92: "A közszférában meg szinte mindenki depressziós és/vagy valamilyen lelkibeteg."

Akkor pont ott lennél a helyeden! :DDD

"Akárhogy is nézzük, attól válik valaki felnőtt-gondolkodásúvá, ha saját magát eltartja. Márpedig csak egy felnőtt-gondolkodású ember képes felelősségteljesen párkapcsolatban élni és gyereket nevelni. " - izé, tegnap óta még mindig NEM ekörül a házasság-gyerek téma körül forog a világ mindenki számára. Ezt végre tudomásul kellene venni, azt gondolom.

A Kérdezőnek meg egy darab élete van, ami arra szolgál, hogy megvalósítsa az álmait, és nem arra, hogy minél inkább megfeleljen mások elvárásainak.

Ebben az esetben meg a szülőnek erkölcsi kötelessége lenne a Kérdező segítése, lévén előzőleg bele merészelt ugatni a pályaválasztásába, és ezt jóvá illene tennie.

Már csak vállalva esetleg a felelősséget a saját tetteiért. Bár hát a szülők nagy részénél nem divat a felelősség vállalása a saját tetteikért...

"Akárhogy is nézzük, attól válik valaki felnőtt gondolkodásúvá, ha saját magát eltartja."

Az eltartás fogalma elég sokrétű lehet. Ha egyszerűen arra gondolunk csak, hogy "pénzt" szerez az illető, amit magára meg a családjára költ, attól még nem lesz érettebb, mert a szülők helyett pl. az állam, vagy egy cég adja neki. Pl. az állami szférában nagyon jól el lehet lenni teljesítmény nélkül is. Illetve megint filozofikus kérdés, hogy mit jelent a teljesítmény, mert a pénzszerzés kényszer arra is nevelheti az embert, hogy gátlástalan legyen, ügyeskedjen. Szóval egyáltalán nem garantált, hogy becsületes és felelősségteljes ember lesz valakiből, azért mert egyszerűen valahogy rákényszerül, hogy pénzhez jusson. Sőt... Az érettség és a felelősség érzet inkább ott kezdődik, hogy az ember elkezdi összekötni a jelenbeli cselekedeteit a jövőbeli eseményekkel, megtanul hosszútávon gondolkodni, és megtanulja önzetlenül szeretni a hozzátartozóit. Sokan pont nem jutnak el eddig akár 50 évesen sem, annak ellenére, hogy egy csomó pénzt felhalmoznak, de a saját és a hozzátartozóik életét is boldogtalanná teszik. Gyakorlatilag én őket is éretlennek tartom.

A másik kérdés a mi szingularitásról meg a tanulásról. Tudományosan nincs semmiféle szingularitás megjósolva, ez egyelőre csak sci-fi. Ami viszont van, hogy a számítástechnika és a nagy sávszélesség, tárhely, felhőtechnológia miatt sokkal hatékonyabban lehet adatokat feldolgozni, és olyan dolgokat is megtudnak tenni a számítógépes algoritmusok, amiket eddig nem. Ezért sok egyszerűbb emberi gondolkodás leutánozható, tehát az egyszerűbb rutinszerű emberi feladatokat lehet szoftveresen digitalizálni. Tehát olyan szakmák fognak kiesni, mint a könyvelők, titkárnők, biztosítási tanácsadók, ingatlanosok, adminisztrátorok, call-centeresek de az összetettebb de memorizálásra alapuló munkakörök is veszélyeztetve vannak, tehát orvosok (háziorvos), jogász stb. Ehelyett a kreatív és érzelmi intelligenciát igénylő összetett szakmai területek, amelyet a gépek nem tudnak kiváltani, tehát tanárok, pszichológusok, filozófusok, művészek, konstruktőr mérnökök, tudományos kutatók stb. illetve olyan munkakörök, amik nagyon finom kézügyességet igényelnek (fogorvosok, óraműves stb.) Mindenesetre a tanulság pont az, hogy még többet kell tanulni és még szélesebb látókörrel rendelkezni, nem pedig egy dologra specializálódni és jól bemagolni valami gyakorlati szakmát, ami könnyen felbontható, strukturált elemi folyamatokra.

"Még annyit az elöző dologhoz, hogy az állatorvosihoz 420 körüli pont kell...

Ami egyértelműen messze van a kitünő érettségitől (mondjuk én még sosem találkoztam olyannal aki mindenből 5ös lett)."

Jajj kérdező, de nem vagy képben. Tegyük fel hogy a középszintű tárgyak 80%-ok lettek, az emelt biosz és kémia 60%. Minden jegy ötös, de közelében nincs a ponthatárnak.

Én májusban érettségiztem, a 33 fős osztályomból 23 fő (köztük én is) kitűnőre érettségizett, a maradék 10-nek is csak egy-két négyese volt. Egyáltalán nem egy nagy dolog egy kitűnő érettségit összehozni.