Csak én reagálom túl, vagy tényleg pofátlanul "kivételeznek" a nővéremmel a szüleim? (Hosszú)

Úgy érzem, a szüleim igazságtalanul bánnak velem, ugyanis mindig a nővéremnek adnak igazat, pedig folyton ő kezd el veszekedni velem kb ok nélkül..Kezdjük ott, hogy én olyan fajta ember vagyok, aki ha nem kedvel valakit, egyszerűen csak figyelmen kívül hagyja, nem kezdek el direkt kötekedni, még csak rá se nézek. A nővérem viszont szándékosan keresi is a társaságomat és direkt mások előtt megaláz, anélkül, hogy én egyáltalán hozzászóltam volna előtte.

Kezdjük pl. azzal, hogy ő egy áruházban dolgozik eladóként és többször is előfordult már, hogy abba a boltba mentem vásárolni (kénytelen voltam odamenni, nem a másik környéken lévőbe, mert itt olcsóbb volt, amit épp akartam venni, stb) és ahogy meglátott, odajött hozzám beszélgetni, mintha annyira jóban lennénk, aztán a munkatársainak, akik épp a közelünkben voltak, mutogatott, hogy "Ő itt a húgom." És volt, hogy megemlítették, hogy nem is hasonlítunk egyáltalán, erre olyanokat mondott, hogy "Ja, én sokkal szebb vagyok.", meg megjegyzéseket tett a stílusomra, meg olyanokat is mesélt rólam, hogy én hót antiszociális vagyok, nincsenek barátaim se, állandóan itthon ülök és gépfüggő vagyok..Egyébként nem gondolom magam antiszociálisnak és igaz, hogy nem ismerek minden 2. embert a városban, meg nem megyek el bulizni minden hétvégén, majd jövök haza hajnalban seggrészegen, mint ő, de van pár barátnőm, akikkel jól érzem magam és nekem ez tökéletesen megfelel, nem is vágyom arra, hogy mindenkivel jóba legyek meg mindenkivel jópofiznom kelljen..És az sem igaz, hogy állandóan itthon ülök, mert a barátnőimmel pl. nyáron is találkoztam párszor, igaz, nem minden héten, mert ők a családjaikkal nyaraltak, stb. Tanév közben mondjuk csak az iskolában találkozunk, mert sokat kell tanulnunk, meg hogy őszinte legyek, egy hét után, amikor minden egyes nap találkoztam velük, örülök is neki, ha hétvégére nem szerveznek be semmit és itthon lehetek egyedül..De mindegy, még ha igazak is lennének azok, amiket rólam mesél másoknak, nem értem, mi közük van hozzá...

Aztán ott van a párkapcsolati téma..Ő, mint már írtam, minden hétvégén bulizni járkál, van, hogy hétköznap is, amikor épp nem kell dolgoznia, elmegy pasikkal találkozgatni, akiket a neten ismer meg vagy nem tudom és csak másnap reggel jön haza (a legjobb az egészben, hogy van egy gyereke is és azt még anyámék is mondták már neki, hogy a gyereke kéne, hogy fontosabb legyen, nem a bulikázás, de ezen is megsértődött..). Ezzel szemben nekem nem igazán volt még barátom, 3 éve volt egy "kapcsolatom", de a szüleim erről nem is tudnak, mert csak egy hónapig tartott az egész és a fiúval nem igazán passzoltunk egymáshoz, állandóan veszekedtünk, stb. Szóval gondoltam ,hogy nem lesz hosszú életű a dolog és nem akartam emiatt bemesélni anyáméknak, hogy jujj van barátom, meg elhozni bemutatni, stb., amikor úgy is tudtam, hogy nem sokára vége lesz. De egyébként sejthették, hogy van "barátom", mert nem is titkoltam előlük, ha később jöttem haza iskola után és kérdezték, mit csináltam, elmondtam, hogy "Petivel" elmentünk kajálni, ilyesmik. De már nem is emlékeznek rá, és a legrosszabb az egészben, hogy a nővérem folyton az orrom alá dörgöli, hogy neki mennyi pasija volt már meg hogy ő hétvégente mindig megy bulizni és mennyien megnézik, stb. , nekem meg még pasim se volt és bemesélte anyáméknak ,hogy biztos leszbikus vagyok és már ők is egyre gyakrabban mondogatják, hogy remélik, nem vagyok bnzi, mert akkor mehetek, amerre látok, meg anyámtól mindig kapok olyan beszólásokat is, hogy pl. ment az utcán és látta, mennyi fiatal szerelmespár van, rám bezzeg senki rám sem néz..És ez már csak azért is esik rosszul, mert tudom, hogy nem vagyok túl szép, jó lenne, ha a saját anyám nem szólogatna be legalább emiatt, hogy nem néznek meg meg ilyesmik...Mintha én tehetnék amúgy róla..

De visszatérve a nővéremre, előszeretettel aláz meg az aktuális pasijai, vagy barátnői előtt is. Pár napja pl. épp áthívta egy barátnőjét és tudtam, hogy be fog szólogatni, ezért direkt kerültem őket, csak egyszer muszáj volt kimennem az udvarra, ahol ők is voltak, mert a macskáink tálkáját el akartam mosni meg kaját is akartam nekik adni. Erre a nővérem egyből megszólított, hogy reméli, nem akarom megetetni őket, nem akarja, olyan olyan elhízottak legyenek, mint én. Erre mondtam, hogy utoljára délelőtt kaptak enni, még jó, hogy adok nekik kaját (akkor már este 7 fele lehetett), mire olyanokat vágott a fejemhez, hogy nem kéne rászoktatni a macskákat arra, hogy olyan zabagépek legyenek, mint én, meg hogy én is jobban tenném, ha egyszer ennék egy nap, akkor nem lennék ilyen undorító. A barátnője is csak röhögött ezen, ahhoz képest, hogy az is bőven van kb 25-28 éves..

Szóval nála ez a megszokott, hogy így beszél velem és a szüleimnek már többször is próbáltam mondani, hogy beszéljenek már vele, mert rosszul esik, hogy így megaláz mások előtt, csak megrántották a vállukat..De amikor én mondok rá valamit, már egyből nekem támadnak..Pl. egyszer meghívta az aktuális pasiját hozzánk és neki is rólam kezdett el beszélni, hogy amúgy én milyen hülye vagyok, a 10 éves gyereke is értelmesebb nálam, stb., én meg ezen kiakadtam és megmondtam neki, hogy ahhoz képest, milyen hülye vagyok, ő meg mekkora okostojás, mégis nekem lett szín 5-ös az érettségim meg nekem van nyelvvizsgám és én kezdtem el a nyelvvizsga után rögtön egy másik nyelvet is tanulni, miközben ő kétszer megbukott a középsulis évei alatt, érettségin is úgy rugdosták át 2-esekkel és nem beszél semmilyen idegen nyelven, még magyarul se tud írni..Erre elkezdtek rajtam röhögni, hogy jaaaajj hiába lett így meg úgy ötös az érettségim, meg hiába van egy nyelvvizsgám is, kitörölhetem vele a s3ggem, mert egy életképtelen, antiszociális kis hülye vagyok, őt bezzeg mindenki ismeri itt a városban és mindenkivel jóban van, ő sokkal többet tett már le az asztalra, mint én..És ezután ment is anyáméknak panaszkodni, akik utána velem ordibáltak, hogy miért beszélek így a nővéremmel, pláne egy idegen előtt, most meglátta a pasija is, hogy milyen idegbetegek vagyunk, csak a feszültséget tudom szítani...Amikor ezt sem én kezdtem és már bocsánat, hogy nem mindig tudom szó nélkül hagyni, ha a fülem hallatára, kb fél méterre tőlem így ócsárolnak..

Szerintetek én reagálom túl és ez tök átlagos dolog, hogy valaki így beszél a testvéréről?

19L