Miért kellene mindenképpen testvért vállalni?

Jaj, Istenem, ez annyira jellemző! Mikor lesz már valakid, ha van, mikor lesz már esküvő, ha megvolt, mikor lesz már gyerek, ha megvan, mikor lesz már tesó, és ez így a végtelenségig... Mint amikor tömöd, nyomod át a húst a darálón. (Ráadásul a testvért pont azok szokták leginkább erőltetni, akik maguk egykék, vagy 10 éve nem beszéltek a saját tesójukkal, netán a saját gyerekei is ölik egymást.)

Úgy tűnik, egy bizonyos életkor felett semmi más téma nincs (mármint nővel szemben!), kizárólag csak a szaporodásbiológia. Szegényes, azt tudom mondani erre, borzasztóan szegényesek az ilyen emberek. És szegényesek az ilyen kapcsolatok is, hiszen ha azt veszed észre, hogy családi körben mindenkit csak a szaporodásbiológiád köt le, minden mást lesz*nak, ami veled kapcsolatos (legyen szó bármiről, a munkádról, élményeidről stb.), azt azt jelenti, hogy semmit sem tudnak rólad, és nem is érdekli őket, vagyis magyarul te magad nem érdekled őket. Az állandó nyösztetés, b*sztatás pedig mutatja, hogy ők maguk sincsenek rendben magukkal és az életükkel, és ezt élik ki, vezetik le rajtad. Te meg küzdesz velük, mint malac a jégen, elmondod ezredszer is ugyanazt, és nem fogják fel, és nem, és nem, és az Istennek sem. Ebbe pedig elképzelhetetlenül bele lehet fáradni.

Ez ám az emberi kapcsolat...

Te is akarod es foglalkoztat a téma, maskepp nem tetted volna fel a kerdest. Nekem hiaba tennek fel a kerdest , h szemberöhögnem öket es tiz perc múlva el is feldjteném, nem irnák a gyakorira. Aki ilyen kerdest tesz fel, az lehet h mar terhes is, es nagyon akarja, de a körulmenyeket fajlalja h nem vállalhatja, vagy nehezen.

A te döntesed mert mem a szomszedneni se az unkatesód nem fog ejjel felkelni évekig a gyerekhez , a te egeszseged es szervezeted szamlajara megy. Mindenki horkol jókat majd , de ha szulsz akkor ugye nem a baba kerte magat a vilagra es akkor sok aldozatot illik hozni

Ha a kisfiadnál nem jelentkezett a betegség, akkor az mázli. Ha a férjed szülei erőltetik, én kerek perec megmondanám sokadik alkalommal is, hogy az ő oldalakról várható kockázat nagy és nem akarsz ilyen betegséget senkinek, pláne nem a gyerekednek. Vagy ők vállalnák az ezzel járó nehézségeket (terápiát, gyógytornát, kezeléseket, 24 órás felügyeletet, vagy amivel járna)? Ugye, hogy max besegíteni akarnának, ami idővel nullára csökkenne. Örüljenek a meglévő unokának és ne beszéljenek a levegőbe.

Nekem azzal jönnek, hogy a kis korkülönbség milyen jó (lassan 10 hónapos a kislányom), ők kívülről és hosszú távon nézik. Azt nem, hogy nekem kéne ketté szakadni egy totyogó és egy csecsemő közt, a lakásról és az evésről nem beszélve. (A szülés után az elrontott császár miatt 2 hónapig segitség kellett a felüléshez és a zuhanyozáshoz is, nemhogy emeljek, ha ez befigyelne a következőnél is, akkor ki emelgetne, etetne, pelenkázna helyettem 2 gyereket? Na ugye...) Szóval azzal lezárom mindig, hogy a kicsi X éves koráig meg se fontoljuk, egyébként finom a saláta...

Érdekes, ahogy itt a Gyakorin milliószor felmerül ez a faggatódzás, nyomásgyakorlás egyesekre.

Akkor én vagyok az egyetlen, akivel ez nem történt meg?

Soha senki nem kérdezett, hogy van e pasim, mikor megyek férjhez, lesz e gyerekem, vagy lesz e tesója?

Volt pasim, férjhez mentem, lett EGY gyerekem és slussz!

Senkit nem akarok megbántani, de úgy tűnik, hogy ez a bunkó tapintatlanság inkább az egyszerűbb, tanulatlanabb réteg sajátja.

Egy tanult intelligens ember nem nyaggat ilyesmivel másokat, mert tisztában van vele, hogy semmi köze hozzá, meg nem is nagyon érdekli.

"Egy tanult intelligens ember nem nyaggat ilyesmivel másokat,"

De bizony, hogy nyaggat. nem iskolázottság és intelligencia kérdése, sajnos. Illetve, lehet, hogy van összefüggés, de egyáltalán nem garancia.