Jogi egyetem, s az ebből fakadó családi konfliktusok (!? )
Sziasztok!
Csak szeretném leírni pár mondatban mindazt, amit az utóbbi időben itthon tapasztalok ill. érdekelne az, hogy más emberek hogyan látják a helyzetet.
Másodéves joghallgató vagyok aki egy normális, anyagilag mondhatni stabil és biztos családi háttérrel rendelkezik. Az egyetemen jól teljesítek, 3,5-4-es átlagot produkálok a szemeszterek során, amiért igenis "megdolgozok", sokat tanulok érte. Viszont ez sajnos összefüggésben áll azzal a ténnyel, hogy anyagilag nem állok saját lábon -szülői támogatásra szorulok kb. minden téren-.
Szüleim büszkék rám, kölcsönös szeretetben éljük a mindennapokat, viszont olykor elpattan a húr közöttünk és sokszor sérelmezik azt, hogy nincs munkahelyem. Persze ez is érhető, hisz huszonpár évesen elvárható lenne a gyerektől, hogy ne kelljen lépten nyomon a szülők financiális támogatására támaszkodni. Ezt a helyzetet úgy lehetne megoldani, ha az egyetem mellett munkát vállalnék. Ez sajnos azért kellemetlen helyzet, mivel az órarendem is a hétköznapokban úgy tevődik össze, hogy kb. lehetetlen lenne összeegyeztetni egy állással. Nem beszélve arról, hogyha a szabadidőm ezen részét amit amúgy tanulásra fordítanék, mind munkaórákba csapna át, s így persze az eddigi, mondhatni jó tanulmányi átlagom romlásást eredményezné.
Az ebből adódó összetűzések inkább lelkileg viselnek meg, mintsem anyagilag ugyanis továbbra is támogatnak pénzügyileg, viszont nem szeretném ha emiatt kéne velük vitatkozzak, ugyanis számomra rendkívül fontos a családi harmónia..
Megértem, ők egy teljesen más világban nőttek fel, középiskola után dolgozni mentek, és többé kevésbé ez is volt a trend akkoriban. Szerintem több lehetőség volt akár egy érettségivel is érvényesülni a nagybetűs életben. Ők ennyi idősen már saját lábra tudtak állni.
Én szeretném elvégezni az egyetemet, mert érdekel és szeretem is. Igazából csak arra lennék kiváncsi megéri-e a saját igazam erőltetni ebben a témában. Úgy gondolom az egyetem az egy befektetés a gyerek jövőjét illetően..
Hogy őszinte legyek, csak jólesett leírni a helyzetet. Viszont örömmel fogadok mindenféle választ ami erre a kis bejegyzésre érkezik.
Köszi, hogy elolvastad!










Én elvégeztem a jogi egyetemet és soha nem dolgoztam jogászként. Mégpedig azért, mert rengeteg jogász végzett az elmúlt 10-15 évben. Egy-egy ügyvédjelölti állásra 40-szeres túljelentkezés volt.
Még egyszer nem állnék neki jogot tanulni.
Másrészről meg a leírtak alapján úgy tűnik, a szüleid nem szívesen tartanak már el téged.





"3,5-4-es átlagot produkálok a szemeszterek során, amiért igenis "megdolgozok", sokat tanulok érte. "
Ha ilyen átlagért megszenvedsz, sokat tanulsz, akkor valóban kár odajárnod.















Bocsáss meg, de mi a konkrét kérdés?
Oké, a szüleid eltartanak. Lehet, hogy nem jössz ki velük tökéletesen, de mi a problémád? Azon veszekedtek, hogy nincs melód? A legtöbben ilyenkor már igenis dolgoznak, mert rászorulnak, órarend ide vagy oda. Neked így kényelmes, oké, én nem fogok vasvillával neked rontani, de a helyedben megpróbálnék a saját lábamra állni, hogy ne a szüleimtől függjek még X évig. Ki tudja, meddig lesznek hajlandók eltartani. Ezt csak azért mondom, hogy lásd: kiszolgáltatott helyzetben vagy. Simán kivághatnának otthonról vagy szimplán mondhatnák, hogy ez és ez nem tetszik nekik, nem fizetik tovább az ellátásod.
Lehet, hogy nem kapcsolódik a témához, de én a helyedben nem mentem volna jogra. Nagyon durva túljelentkezések vannak, testvérem alig tudott elhelyezkedni a jogi diplomájával pár évvel ezelőtt, úgyhogy láttam, mi van.















Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!