Tényleg tisztelnem kéne anyámat?

Kicsit elegem van, sokszor ingerültebben szólok neki, de csúnya szavakat nem használok.

Már felnőtt nő vagyok, de ha anyámnak valami baja van velem akkor úgy káromkodik velem mint egy kocsis. 21 évesen (2éve) költöztem el otthonról, addig kb minden nap megkaptam valamiért, hogy "rohadj meg, dö+ölj meg, semmirekellő ku3va és hasonló szépségeket". Most egy családi rendezvényen nagynéném mondta, hogyha az Ő lánya beszélne így vele(tényleg nem beszéltem vele csúnyán) olyan pofont adna neki, hogy a fal adná a másikat, mondtam neki, hogy anyám sokkal csúnyábban beszél velem, erre közölte, hogy az nem baj, ő az anyám úgy beszél velem ahogy akar. Én csak néztem, hogy ez hülye?

Biztos felnőtt emberként el kellene tűrnöm és mosolyogni hozzá, hogy leku3váz. Anyámmal kb évente 4-5 alkalommal találkozok évente, azóta jobb a helyzet, de tudom, hogy a hátam mögött emiatt is kapom az ívet, hogy Ő 21 évig eltartott és én most le se szarom. Azt még el kell mondanom, hogy ő kiabálta rám minden nap, hogy húzzak már el a házból, meg ő nem kér semmi mást csak, hogy eltűnjek az életéből.

Nem úgy szeretem az anyámat ahogy kéne. Abban sem vagyok biztos, hogy szeretem. Csak ő az anyám ezért ha kell segítek neki. Kötelességtudatból.

De tisztelni nem tudom. Vagyis mindaddig tisztelettudó vagyok vele amíg Ő is az velem. De nem tudok egy olyan emberrel tisztelettudóan beszélni aki úgy beszél velem mint egy darab ....al