Miért kezelnek úgy a szüleim, mint egy kisgyereket?
19 éves lány vagyok, de a szüleim úgy csinálnak, mintha még mindig 8 éves lennék kb.
Volt pl. olyan osztálytársam (lány mellesleg), aki már 16 évesen külön élt a szüleitől, mert egy messzebbre fekvő városból járt be iskolába és koliba nem akart menni, ezért fizették neki az albérletet és magának főzött, stb. Meg más osztálytársaim is, akik még a szüleikkel élnek, mondták, hogy már 9.-ben volt, hogy ők csináltak ebédet az egész családnak, meg ilyesmi...Ehhez képest nekem anyámék 19 évesen sem engedik meg, hogy bármit is főzzek, mert szerintük amit én csinálok, az csak szar lehet és nem akarnak kidobni X ezer forintot az ablakon, mert moslékot csináltam az alapanyagokból, meg olyan nyomorult vagyok, hogy biztos mire hazajönnek, leégne a ház, ilyesmik...Ehhez képest ma amíg nem voltak itthon, megéheztem és már csak egy kis adag leves volt, amit nem is szeretek és ilyen zacskós leveseket nem akartam enni, aztán láttam, hogy ott egy csomag csirkemellfilé, szóval egyszerűen csak kirántottam meg csináltam hozzá egy kukoricasalátát és biztos tök hihetetlen, de még én is élek, a házzal se történt semmi és még a kaja is ehető lett -.- Vagyis volt olyan hús, amit kicsit elsóztam, de ennyi...Persze anyámék már egyből ordibálni kezdtek, hogy ez egy ehetetlen fos, úgy el van sózva, pedig azért korántsem annyi sót raktam rá, hogy annyira rossz legyen, tesóm azt mondta, hogy neki így is ízlik és szerinte pont elég só van rajta..Meg anyámmal is csomószor előfordul, hogy túl sok, vagy épp túl kevés sót rak az ételbe és érdekes, azzal semmi baj nincs, de ha én véletlenül kicsit elsózok valamit, amikor életemben először valami normális ételt csinálok, akkor már egyből megy az ordítozás, hogy milyen életképtelen vagyok és ki akarják dobni a szemétbe..
Vagy ami még tényleg ilyen röhejes dolog, hogy azt is ők szabják meg, milyen ruhákat hordhatok. Nem mintha olyan r1bancos stílusom lenne, tök átlagos ruhákat hordanék amúgy is, de ha veszek valamit, aminek akár csak a színe nem tetszik nekik, fogják és eldugják valahová, vagy nekiadják valakinek, vagy simán csak kidobják..Meg anyám nem bírja felfogni, hogy ő lehet, hogy még 30°-ban is didereg, én hűvösebb időben is elvagyok egy rövidujjúban, szerinte ha ő fázik, akkor nekem is kell és télen minden reggel üvöltözni szokott velem, hogy addig nem indulhatok el, amíg nem veszek fel az atlétám/derékmelegítőm+hosszujjúm+pulóverem mellé még valamit...Volt, hogy szabályosan nem engedett ki az ajtón és azzal fenyegetett, hogy agyonver, ha így el merek menni, mert amikor bekötöttem a cipőfűzőmet és LEHAJOLTAM, kilátszott a derekam :DDD Még akkor is ezt csinálja, amikor idebent vagyok a házban, ami be van fűtve, szerinte olyankor idebent is pulóverben meg mackónadrágban kéne lenni..Én viszont télen is, amikor idebent vagyok, max egy hosszujjút veszek fel, meg egy cicagatyát, valamint egy vastag plüsszoknit vagy egy mamuszt, de még olyankor is veszekszik velem, hogy fázik, ha rám néz..
Miért kell ezt csinálniuk? Az a vicces amúgy, hogy anyámtól kb minden egyes nap megkapom, hogy ő ennyi idősen már gyereket szült és háztartást vezetett, én meg annyira hülye vagyok, hogy nem tudok az időjárásnak megfelelően sem öltözködni egyedül, meg főzni se tudok, meg semmit nem tudok csinálni.. De miért nem fogja fel, hogy főzni pl. épp miattuk nem tudok, mert nem engedik? És miért az időjárásnak megfelelően kéne öltözködnöm, miért nem az én komfortérzetemnek megfelelően? Ha úgy érzem, annyi ruha, amennyi rajtam van, elég, akkor miért kéne még egy plusz réteg ruhát is felvennem, hogy mire beérek az iskolába, -20°-ban is úgy le legyek izzadva, mint valami ló?..
válasza:Sajnos amíg ott laksz náluk, ezt egy bizonyos mértékben el kell viselned. Nálunk is sok mindenbe beleszólt Anyám, bár nem volt ennyire durva konfliltusunk ebből (kaját pl megcsináltam és utána ami neki nem tetszett: rendetlenség, gyorsan feltakarítottam mire hazaért).
Én ennyi idősen kezdtem az egyetemet, másik városban, és csak hetente, késöbb havonta jártam haza tankolni. Az elsö 1 év alatt én is sokat változtam, erősödtem akaratban. A távolság valoban jót tesz, törekedj erre, amint meg tudod valahogy oldani. Nálam még az vált be, hogy akármennyire is nem tetszettek a szárny bontogatásaim, akkor is csináltam amit szerettem volna, probáltam egyezkedni amiben csak tudtam, észérvekkel élni. Aztán ahogyan telt múlt az idő, ha szájhuzogatva is, de egyre jobban tolerálta a dolgokat.
És, szerintem nagyon jó, hogy ilyen hozzáállás mellett ügyesen sütöttél, és ha be is szólogattak, a lényeg, hogy Te örömödet leld benne, és elégedett legyél. Kár, hogy a szüleid ennyire túl aggódnak, ahelyett, hogy büszkék lennének Rád :( Gondolom Te vagy az idösebb testvér, ők általában mindig akiknek ki kell harcolni a dolgokat. Tesódnak már könnyebb lesz!
Tudom elég távolinak tűnik ez még, de hidd el, ösztönösen ki fogsz ebből törni!
válasza:Akaratban egy erős személy vagyok, így ha valamit eldöntök úgy is lesz :D
15 éves vagyok, de rengetegen megjegyezték, hogy a gondolkodásom egy felnőtt emberével megegyezik. Nyilván vannak kamasz dolgaim, amikre igencsak húzzák a szájukat, de ez van :D
A konyhában imádok tevékenykedni, így az, hogy "Kisfiam nem segítesz semmit a ház körül" nálunk nem létezik :D Persze mosogatni valahogy mindig elfelejtek :0 De ha szól anyum, hogy "Légyszíves mosogass el" elmosogatok. Ha valamit főzök, meg vagyok dícsérve, de amikor elsőre csinálok valamit, elmondják, hogy mi a hiba. De amikor mondjuk palacsintát csinálok (utálnak palacsintát csinálni, én vagyok az egyetlen akinek van hozzá türelme), és elkezdik, hogy az egyik vékony, a másik vastag, a harmadik odakapott és így tovább, akkor mindig odalököm, hogy ha jobban tudják, akkor csinálják meg. Azóta, mindig elvonulnak, ha főzöcskézek.
Na de eltértünk a tárgytól (bocs az OFF miatt)
Én úgy gondolom, hogy a szüleid nem akarnak elengedni a kis általuk készített "burokból" amiben te eddig éltél. Nyilván a stílus amivel Ők élnek az megengedhetetlen nem csak a saját gyerekükkel szemben, hanem mindenkivel szemben is. Nálunk is szokott ilyen helyzet lenni, hogy "Na akkor most móresre tanítalak, mert én vagyok a szülő" és olyan módon beszéltek velem, hogy csak néztem :D Pedig tudják, hogy nálam kiabálással, meg feszült hangnemben semmit nem lehet elérni :D Ilyenkor mindig elmondom, hogy "Tisztelem hogy az Anyám vagy, de attól, mert 15 éves vagyok nem vagyok sem nyomorék, sem kisgyerek ahhoz, hogy felfogjam mit mondasz. Ha elmondod nekem szépen akkor is felfogom, ha elmondod nagyon undorítóan akkor is."
Be vannak feszülve attól, hogy a kicsi kislányuk már felnőtt nő, és nem akarnak elengedni. Feltételezem, az első gyerek vagy, így mindkettejüknek ez az első elengedés. Anyum felnevelt már két gyereket, engem is, szóval már csak eltart :D
A helyzet viszont ismerős, a barátnőm Anyja is szenved mint a kutya, amikor arról van szó, hogy elengedi velem ide és ide. Sőt be is vallotta.
Az öltözködésbe nem szólnak bele a szüleim, se télen, se nyáron. Nem vagyok egy fázós típus, így télen simán elflangáltam volna egy vastagabb pulcsiban :D De nem, "Gyerek akkor is felveszel egy kabátot!" aminek a vége egy jó kis tüdőgyulladás lett, mert szakadt rólam a víz, és kicsit megfújt a téli szellő 😂
Az ütésre meg csak azt tudom mondani, amit pár előttem válaszoló.
19 éves felnőtt nő vagy, így nem árt, ha néha erre rávilágítasz a szülőknél is. Kicsit túlcsordult bennük a védelmező ösztön. De ez természetes. A tesódnak valamennyivel könnyebb lesz.
Annyit tudok mondani, hogy kitartást, fel a fejjel, és AKARATERŐ! :)
Remélem segítettem, ha bármi kérdésed van, írj privit :)
válasza:Nem kell megmondani azt se ha mész és hova. Felöltözöl neked tetsző módon és visszaszólsz az ajtóból hogy sziasztok, mentem majd jövök.
Telefont meg első hivás után kikapcsolod. Ha hazamész utána akkor tényleg a könnygázspray-t ajánlom.
A megvett ruháidhoz viszont ne engedj hozzàfèrèst zàrd be őket.
Főzz meg magadnak magad által vett alapanyagokból, és ha már ránézésre is kritizálja te is kritizáld meg anyádét
De a minél előbbi költözés és a kapcsolat teljes megszakitása a legjobb.
válasza: válasza:Velem is próbálták ezt csinálni, főleg anyám, tele lett a tököm, Pesten vállaltam egy munkát és muszáj volt felköltöznöm, nem tudtak mit csinálni.
Azóta 3 éve önellátó vagyok, jobb a kapcsolatunk mint valaha.
válasza:Költözz el, és komolyan mondom, vagy belehülyülsz.
ostohaanyám volt ilyen, semmi nem volt jó neki, én csak elcsszhetem az életemet és társai.
Hmmm., ahhoz képest 28 éves vagyok, Svájcban élek a párommal és dolgozok, jól főzök, a lakás tiszta... de valóban mihaszna életképtelen vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!