Szülők, ti mit tennétek?

első körben ülj le vele beszélni, és beszéljétek át, hogy miért van ez az eletmód....

Ha neki ez jó, akkor legyen éljen így. Egyet nem hagynék, hogy soakig legyen munka nélkül. Ennek nem is most lesz hátránya, mert itt vagy es támgoatod, hanem később.

Nekem is volt egy ilyen korszakom (azaz még most is tart, csak "enyhült" a dolog) és örültem volna akkor, ha az anyám leül velem beszélni erről, nemcsak értetlenkedve csesztettek-aláztak volna apámmal. Tehát, amit az első ír. Valószínű elsőre nem fog teljesen őszintén beszélni az érzéseiről.

És nekem is eléggé kihatott az életemre a munkából való kiesés, egyre nehezebb lesz az embernek visszailleszkednie az idő múlásával.

Persze, keresgél munkát... látod is, vagy csak mondja?

Mikor én így bezárkóztam, akkor "kerestem munkát", épp csak álló nap a neten lógtam, meg otthon bxtam a rezet, de eszem ágában sem volt semmihez.

Küldd el! melót nézni, ne csak a neten keressen mert ott 95% kamu.

Menjen és adjon le önéletrajzokat, addig sem benn ül.

LEgalább, arra nem fogod tudni rávenni, hogy ismerkedjen, ha ő nem akar.

Utolsó, te idióta barom. Téged talán azonnal kidobtak a szüleid, ha valamit nem úgy csináltál, ahogy a szüleid akarták??

Szerintem is le kéne ülni beszélni vele. Ha ő ezt az életmódot jobban kedveli, az ő választása, de egy kicsit nem ártana, ha kevésbé lenne zárkózott. Én sem vagyok abszolút egy társasági ember, a zárkózottság inkább jellemző rám, de ennyire durván azért nem.

Meg egy munkát tényleg nem ártana találnia. Meg 23 évesen lassan el kéne kezdenie a saját életét megtervezni. Mondjuk az a kérdés, hogy ehhez mennyire önálló, mennyire ,,életképes", hogy úgy fogalmazzak. Mert ha még nem eléggé, szerintem előbb azon kéne változtatni. Mert később lehet még nyitottabb természetű, de először szerintem azt kell megtanulnia, hogy képes legyen önálló életre, a lehetőségeinek a saját megteremtésére.

Persze ha nincs gond ezzel, akkor jó. :)