Beteg, és mégsem tudok neki megbocsátani. Nem tudom meglátogatni a korházba, nem is nagyon foglalkoztat mi van vele. Nem is érzem magam szemétnek emiatt. Hogy miért?

Apámról van szó. Szóval az van hogy otthon mindent nekem kéne csinálnom, és mindent én csinálok. Pl: nekem kéne mosnom, főznöm, takarítanom utánuk, ez mellett még csicskáztatnak is, menjek boltba, ide-oda... meg ha elfelejtenek valamit bevinni akkor nekem mondják. És már kikészűltem. Sokkot kaptam, egy nap ideges lettem és elkezdtem kiabálni, úgy, hogy az egész lépcsőház lakói hallotta. És el akartam menni, apám az ajtóban utólért. És hihetetlenül megvert, fájt mindenem. Emlékszem másnak alig bírtam felkelni. Belém is rúgott néhányat, fel pofozott, hajamat kitépte. Már nem egyszer vert meg... és olyan sebet hagyott bennem ami tragikus esemény.Sajnálom, hogy így érzek, nem tudok rajta változtatni. Menjek be és zúdítsak rá mindent, amit érzek? Hogy milyen szemét állat, és hogy csak szánalomból megyek be? Vagy be se menjek? Mit tegyek? Kinek tegyek jót? Magamnak? Neki? A testvéremnek? Esetleg anyámnak?