Mennyire normális, ha a szülő a gyermek lelkiismeretére játszik?

Jogilag nem nagyon van szabályozva a lelkiterror, szóval határ a csillagos ég! De egyik-másik itteni kérdéshez képest a te eseted kb a pince csak 😃

Nagyon jól átlátod a szitut! Jó, hogy tudod mi az a játszma! Olvastál róla?

Viszont ennek a megoldása már nehéz feladat. Asszertív kommunikáció talán?

Meg valahogy őt is rá kéne venni, ne hátbatámadós agresszív módszereket használjon, mert így csak rombolja a kapcsolatotokat. Te is írod, hogy szívesen csinálod, szóval tanuljon meg nyíltan kérni! Vagy tanuld meg lefordítani a játszmáit kérésre!

Huhh, nehéz, mert a játszmák megoldásához nem értek. Én a menekülős/ignorálós típus vagyok, bevallom 😃

Valószínű a házimunka teljesen az ő felelőssége lett, így folyamatosan szabályoz (és szekíroz), mint egy főnök a beosztottját. Neki kéne felismernie, hogy ezzel csak maga alatt vágja a fát, mert nem ösztönözni fog, hanem elrettenteni. Valahogy úgy kellene tekintenie neki is és neked is a házimunkára, hogy közös feladat. Közösen használjátok a lakhelyet, közösen is tartsátok karban. De akkor azt neki is tudomásul kell vennie, hogy az eredmény is olyan lesz, hogy mindenkinek a munkastílusa meglátszik rajta. Tehát amíg meg van csinálva viszonylag normálisan egy munka, akkor nem szőrszálhasogatni kellene. Ő már hatékonyabb, mert régebbóta csinálja, de türelmesnek kéne lennie. Ha ott maradt egy folt, hát na bumm. Legközelebb nem marad ott, mert te is rá fogsz jönni, hogy leszel hatékonyabb. Meg olyanokra gondolok, hogy anyukád mondjuk keresztbe teríti ki a ruhákat száradni, te meg mondjuk hosszában. Ha megszárad, akkor ezen nem érdemes fennakadni.

Itt mindkettőtöknek türelemre van szüksége, de szerintem megéri, mert egyikőtök sem lesz sem megzsarolt, sem túlterhelt.