Apa nagyon megvert, mert rájött, hogy nincs meg egy tárgyam a fősulin. Mit csináljak ezek után?

Mondtam, hogy augusztusban najd eljárok tanárhoz, mert úgy hátha meglesz a matek. Anya tudta, de apának nem mondhattuk el, mert tudtam, ez lesz. Nemrég viszont kihallgatott. Olyat ordított, hogy agyonver, a család szégyene vagyok, a hajamnál fogva húzott, beverte az orrom, vérzett, felszakadt a szám.

Ez volt egy hete, de nem tértem magamhoz, ráadásul ő van besértődve, mert ezek után azt mondtam neki, hogy roh.dék.

Azt nem akartam mondani, hogy egész második félévben kicsinált, mert "hajtani kell, hogy tanuljak". Már előre rettegtem, hogy mi lesz a vizsgán, nem is tudtam így nyugodtan készülni. Már első félévben is rettenetesen bánt velem, ha véletlenül egy nem lett meg elsőre. Hiába mondtam, hogy ez nem olyan "bukás", mehetsz többször is, hiába. Nem a legkönnyebb iskola, rengeteg a matekos tárgy. Azon is ment a vita, hogy fel tudtam venni a tárgyaimat úgy, hogy pénteken ne legyen órám. Szószerint terrorizált...

Kikészültem. Nem akarom mondani, hogy neki szakmunkása van (nem leszólásból) , de közelében nem volt az egyetemnek, azt sem tudja, hogy mennek itt a dolgok. Csak az megy, hogy "b.sztál tanulni, nem vagyok normális, megbuktál te szemét, szétverlek". Ez van akkor is, ha nem sikerül egy vizsgám hetekig...

Pokollá tette az első egyetemi évemet, nem mindent rákenek, de nem vagyok egy gyilkos akivel ezt kellene csinálni. Anyám meg nem tesz semmit, letargiában van, mert régen versenyeket nyertem (általános), meg elvizs nevelési tanácsadóba, meg irat gyógyszert, amitől tudok tanulni.

Állandóan ez a terror volt, ha egy 4-est kaptam ordibáltak, mint egy szörnyetegek. A 4/5 se jó, ha meg második voltam egy versenyen az már baj volt.

Eddig max. egy pofont kaptam egy hármasért, ennyire durva nem volt.

Sajnos hiába dolgozom eléggé függök tőlük. Nem vették észre soha, hogy ezzel nem érnek el semmit, csak tönkretesznek.