A pszichológuson kívül valahogy tudnék szerintetek segíteni az anyukámon vagy még idő kell neki?

Anyukám mindig egy jó kedvű, életvidám, erős nő volt, de most gyászol és nem tudom hogyan segítsek neki, hogy legalább egy kicsit jobb legyen. A keresztanyukám hunyt el márciusban, rákos volt. Anyukámnak ő a sógornője volt és egyben a legjobb barátnője is, sokkal jobban ragaszkodtak egymáshoz, mint az apukám és a nagybátyám. Anyu volt ott vele az utólsó pillanatig és szörnyen megviselte az a néhány hónap. Mindenki nehezen viseli, nekem is annyira hiányzik, hogy azt le sem lehet írni, de azért próbálok talpon maradni és lehet ez rossz, de nekem könnyebb úgy, hogy nem gondolok rá, csak amikor eszembe jut valamiről.

Anyukámnak viszont mindenről eszébe jut, mindennap órák sír még most is és sok hónapja már, hogy mosolyogni se láttam.

Nagyon rossz így látnom őt :( Apu rávette, hogy menjen pszichológushoz, de nincs semmi javulás. Nulla életkedv, semmi vidámság, és legalább 10 kg fogyott.

Próbáltam már sok mindent, közös programok, utazás, csajos nap, síros beszélgetések, de semmi sem viditotta fel egy kicsit sem.

Szeretnék segíteni neki, de nem tudom hogyan kezdjek hozzá. Olyan, mintha egy teljesen más ember lenne, mint egy évvel ezelőtt.

Aki volt már hasonló helyzetben mit tudott tenni? Esetleg csak időre és nyugalomra lenne szüksége?

Tudom, hogy soha nem lesz már olyan, mint mikor velünk volt keresztanyu, de nem akarom elveszíteni a anyukámat is végleg :( (Nem arra gondolok, hogy ő is elhuny, hanem amilyen régen volt úgy szeretném látni most is).