Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » A szüleim nem engednek nekem...

A szüleim nem engednek nekem semmit. Mit tegyek? 16/l

Figyelt kérdés

16 éves lány vagyok, a város legjobb gimnáziumában szín jeles átlaggal. Egyszer már feltettem ezt a kérdést de nem igazán kaptam választ. https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gy..

A dolog azóta sem változott. Félre értés ne essék nem bulizgatni vagy iszogatni szeretnék, csupán a barátaimmal lenni egy kicsit. Iskola után egyből haza kell mennem és leülni az író asztal elé tanulni. Néhányszor jó lenne mondjuk péntekente vagy hétvégén elmenni a barátokkal pizzázni, moziba, kávézóba esetleg egyet sétálni nem...A szüleim válasza, hogy nem utca lányt nevelnek. Bulizásról vagy esetleg egy barátról szó sem lehet. Szerintük nekem egyetemre kell járnom és tanulni nem fiúzni. Ebben részben igazuk van hiszen én is szeretnék egyetemre járni, de mellette miért ne lehetnének barátnőim esetleg egy barátom. 15 évesen egyszer megismerkedtem egy tőlem 3 évvel idősebb számomra teljesen ideál fiúval, kedves volt, intelligens nem csak ARRA hajtott, de természetesen a szüleim sosem engedték volna, így titokban néha találkozgattunk, de jött a nyár amikor persze nem mehetek sehova, mert ,,nem utca lányt nevelnek'' így a barátom bele unt, hogy mindig lemondtam a randinkat, míg végül közölte neki így nem megy. Úgy érzem egész nyáron itthon fogok ülni maximum a könyvtárig mehetek majd el egyedül. Nagyon elegem van már ebből az egészből, próbáltam már velük leülni és higgadtan megbeszélni, de még csak arra sem méltatnak, hogy végig hallgassanak. Csúnyán, kiabálva is próbáltam már, de az sem segít ilyenkor rendszerint hozzám vágják, hogy amíg az ő kenyerüket eszem csönd van. Nem értem miért nem bíznak bennem, soha nem ittam, nem cigiztem, nem drogoztam, semmi okot nem adtam soha arra, hogy azt feltételezzék rólam, hogy ha elmegyek egy baráti találkozóra, esetleg egy randira, hogy én ,,utcalánykodnék''. Gondoltam rá, hogy 18 évesen elmegyek, de akkor saját magam alatt vágnám a fát, hiszen ki fizetné az egyetemet? És egy érettségivel ma már maximum csicskája lehetek egy milliárdosnak, de még az sem mert a gimi nem ad szakmát.

Szerintetek mit tudnék tenni? Köszönöm a válaszokat.



2017. júl. 4. 13:17
1 2
 11/15 anonim válasza:
Majd ird meg, hogy sikerult!
2017. júl. 4. 18:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/15 anonim ***** válasza:

"de természetesen a szüleim sosem engedték volna,"

Eddig bírtam olvasni.


Mostantól dönts te. Érzelmeid s belső életed felett csak neked lesz hatalmad.

2017. júl. 5. 07:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/15 anonim ***** válasza:
Na mi lett azóta? Élsz még?
2017. nov. 5. 13:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/15 anonim válasza:
Tudom mit érzel, habár nekem picit más a helyzetem. Anyukám egyedül nevel így érthető, ha a tűztől is félt és nekem is sokszor kellett vele összevesznem, vagy könyörögnöm, hogy elengedjen bárhova. Nálunk inkább a problémát az jelentette, hogy a hozzánk közel álló nagynéném folyton beleszólt a "gyereknevelésbe". Ha anya megengedett valamit, ő simán rácáfolt addig, ameddig anya meg nem tiltotta. Voltam emiatt k...a, neveletlen, gonosz(?), és a leginkább az fájt, hogy ilyenkor anyukám nem állt ki mellettem. Soha. Azt mondta igaza van, nyeljek, aztán kész. Csak hát én meg nem ilyen vagyok. Nehezen tűrtem mindig is ha korlátok, falak közé akartak szorítani, az igazságtalanságot meg még nehezebben viselem. Anya alapvetően nem szólt bele a magánéletembe, ő viszont igen. Belenézett a facebook üzeneteimbe, majd a fülem hallatára azt tanácsolta anyukámnak, hogy tegye ő is ezt. Figyeltetett a városban, és biztosra vette hogyha én kiteszem a lábam otthonról, akkor valamilyen szégyentelen dolgot teszek. Sok veszekedés, vita volt ebből, aztán ahogy elmúltam 18 ezek így csökkentek és mostanra már megszűntek. Vagy azért mert felnőttem, vagy mert rájött hogy sosem leszek olyan mint amilyenné formálni akar, nem tudom. De tapasztalatból mondom, hiába a szüleid, ne hódolj be. A gyerekük vagy, nem a tulajdonuk. Kiforrott, érett személyiség vagy és most kell megalapoznod mindent. Fontos a jövőd, és az egyetem is, de az életből vett tapasztalok még fontosabbak. Hiszen hiába lépsz ki a nagyvilágba színjeles érettségivel, ha az első útkereszteződésben elüt a 6-os villamos, mert még sosem láttál olyat. ( Sarkított példa, de érted. ) Szerintem próbálj meg velük először is beszélni. Ne kérj túl sokat, először csak max fél órát a barátnőddel a ház előtt, vagy egy közeli fagyizóban, és hívd fel őket, hogy minden rendben van. Aztán ha látják hogy bízhatnak benned talán engedned a szorításból. De ha esetleg kompromisszum képtelenek, mert ahogy leírtad, azt hiszem azok, akkor nincs más választásod, mint kitörni. Apró lódítások, hazugságok, azon az elven, hogy amiről nem tudnak az nem fáj nekik :) Na meg persze fejleszti a kreativitásod :D Szurkolok, sok sikert! :) - Egy túlélő
2017. nov. 22. 20:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/15 A kérdező kommentje:

Na sziasztok!

Gondoltam leírom a végkifejletet, hogy ez a kérdésem is lezárt legyen. Azóta 21 vagyok. Egyetemre járok még, mellett teljes állásban dolgozok, így teljesen magamat tartom el. Egy albérletben lakik a vőlegényemmel. A szüleimtől 3 óra vonatútra lakok. Azóta mindent bepótoltam, jól szétbuliztam magam és hamarosan saját családom lesz. Sok sikert kívánok mindenkinek aki hasonló cipőben jár mint én. Kitartást és a megoldás: mielőbb menjetek el messzire tanulni/dolgozni.

2023. máj. 24. 18:52
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!