Mit tegyek, ha a szüleim nem akarnak elengedni sehova és szinte nem engednek semmit?
16 èves lány vagyok. A város legjobb gimnáziumában tanulok ès a jegyeim is nagyon jók. Mindig rendesen tanultam, ès soha semmi okot nem adtam a szüleim bizalmatlanságára. De úgy èrzem, minèl jobban igyekszem annál szigorúbbak velem. Legtöbbször a barátnőimmel sem engednek el sehová. Nem bulikra (az náluk mèg csak szóba sem jöhetne) szimplán csak egy pizzázásra vagy egy dèlutáni találkozóra sem. Iskola után egyből haza kell mennem ès hètvègèn sem mehetek sehova azzal az indokkal, hogy ők nem k.rvát nevelnek. Pedig èn csak a barátaimmal szeretnèk lenni, illetve kicsit kikapcsolódni a mindennapokból. Van barátom is, akiről a szüleim termèszetesen nem tudnak. Vele is csak nagyon ritkán tudok találkozni ès akkor is hazudozásban vagyok, ami nagyon bánt mivel èn nagyon szeretnèm a szüleinek elmondani az igazat, de ha megtennèm nem engednènek el, pedig semmi rossz nincs egy dèlutáni sètában vagy egy mozizásban. Nagyon rosszul esik, hogy ennyire nem bíznak bennem, pedig ahogy már említettem soha nem adtam bizalmatlanságra okot. Iskolán kívül a barátaimmal is csak titokban tudok találkozni. Nagyon rossz látni, hogy a többi velemkorú èli az èletèt èn pedig be vagyok zárva a nègy fal közè. Már próbáltam leüllni ès elmondani anyumèknak, hogy, hogy èrzek, de nem èrdekli őket. Meg sem hallgatnak, a válaszuk erre, hogy nem kèpzelem, hogy majd utca lányt nevelnek belőlem ès, hogy amíg az ő kenyerüket eszem, addig ők parancsolnak. Nem tudom mit tehetnèk. Szerintetek mi lenne a legjobb megoldás?
Előre is köszönöm a válaszokat.
Ha nem haragszol, erre a kérdésre ugyanazt tudom írni, mint egy másik, hasonló témájú kérdésnél, így csak bemásolom.
Sajnos túl sok mindent nem tehetsz. Egy dolog biztos a történetben, hogy tönkre fogsz menni lelkileg. A kérdés az, hogy az elkövetkezendő két évedet hogyan alakítod. A helyedben iskola mellett jelentkeznék diákmunkára, hogy mire 18 éves leszek, legyen némi megtakarításom. Ha jön a továbbtanulás, a kedvenc szakomat az ország másik végén tanulnám, ahová legalább 3 órát kell vonatozni, és persze kolis lennék. Először hazajársz hétvégenként, és ha a helyzet továbbra sem változik, akkor egyszer csak nem jössz haza. És ha már szakmát tanulsz, akkor vállalnék ott valami gyakornoki munkát, ami:
- jól mutat az önéletrajzodban, lesz szakmai tapasztalatod
- lesz pénzed, még ha nem is egy eget rengető összeg (én például 800/óra nettót kapok)
- ha végzel az egyetemmel, lesz egy biztos munka a kezedben és így nem a semmire kerülsz ki
És hoppá, máris leszakadtál a szüleidről és semmi elszámolással nem tartozol feléjük.
Itt már csak annyi van hátra, hogy a lelked ezt a két évet kibírja-e még.
23/F
Figyi....
Minimum az az alap, hogy tető, fűtés, étel, ital és rendes ruhák. De a szeretet az meg alap, de látom hogy a te szüleidnél nem. Szóval megszoksz vagy megszöksz?
Sziasztok!
4-es válaszolónak írok. Azóta már 21 éves vagyok. Hallgattam a 4-es válaszolóra. Olyan egyetemre jelentkeztem, ami legalább 3 óra vonattal onnan, ahol a szüleim laknak. Az egyetem mellett teljes állásban dolgozok. Azóta már 100%-ban én tartom el magamat, és már szétbuliztam magam. Minden bepótoltam. :D az akkora barátommal véget ert a szüleim miatt, de azóta már vőlegényem van egy másik férfi személyében. Ettől függetlenül az akkori barátom volt életem első szerelme és valószínűleg nem úgy alakult volna vele, ha a szüleim nem szólnak bele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!