Nektek mi volt a legrosszabb mondat/tett amit a szüleid mondtak neked?

Anyum 6-7 évig együtt volt egy pasival, négyen laktunk (anyu, a barátja, öcsém és én). Egyszer valamin összevesztem a pasival (amúgy nem volt rossz a kapcsolatunk) és napokig nem szóltak hozzám, aztán pont jött a hétvége, apu jött értem, hogy elvigyen magához és anyu olyanokat mondott, hogy "ott is maradhatnál", "nem is kell visszajönnöd"... Aztán persze vasárnap este hazamentem, akkor volt egy nagy beszélgetésünk, amikor is anyám azt mondta, hogy ha választania kell köztem és a pasi között, akkor nem a pasit fogja elköltöztetni... Azt hiszem, hogy ez a mondat örökre bennem fog maradni.

Ekkor kb. 13 éves lehettem.

Azóta jobb a helyzet, habár sose lesz azért az az igazi anya-lánya kapcsolat közöttünk, de elvagyunk, és már nincs együtt ezzel a pasival 2 éve. Most 18 éves vagyok. :)

Most amik eszembe jutnak az alkoholista apámtól:

- Minek kellett megszületned?

- Na neked mikor lesz ilyen szép nagy házad? (Mindezt általános iskolás koromban)

- Örülj hogy a házamban lakhatsz.

- Neked az én házamban kuss a neved.

- Örülj hogy nem zárlak ki titeket a disznóólba.

- Te soha nem fogsz dolgozni.

- Belőled senki nem lesz.

- Egy nulla vagy.

- Tanulj fiam, mert te dolgozni sosem fogsz (neki munka csak az ha kapálod a földet)

- Minek kellett egyáltalán hazajönnöd? (Ezt általában megkaptam ha fél évente egyszer hazanéztem, és nem ugrottam neki csettintésre)

- Takarodj a házamból. (Ez szintén azért mert nem csicskáztathatott)

Vagy volt olyan, hogy lenyúlta a gyerekként félretett pár ezer forintomat, 5 ezret, ami akkoriban hatalmas összegnek tűnt, majd simán letagadta.

Vagy igazán mocskos húzása mindig az volt, hogy addig szidalmazott, cukkolt, míg a tehetetlenségtől teljesen ki nem keltem magamból, akkor persze jött az hogy én vagyok az idegbeteg, hívja mindjárt a diliházat és bezárat.

Vagy az is rendszeres volt, hogy amint hazaértem iskolából, azonnal be akart fogni csicskásnak, menjek a kertet kapálni 40 fokban tűző napon és hasonlók. Ha ellent mondtam, akkor felhívta anyámat hogy "Megint nem akar segíteni..." és én voltam a hibás hogy miért nem segítek.

Vagy ott voltak a külsőmre vonatkozó beszólások.

- Milyen elálló füled van.

- Miki egér, Tapsifüles.

- Kiharapod a pókot a falból.

- Miért fehér a bőröd, mi van hófehérke.

- Girhes. Gilisztás. Miért vagy ilyen vékony?

- Kezd nőni a hasad, kövér vagy, kövér disznó.

Mindezek mellett a viselkedésével gyakorlatilag mindenkit elűzött így barátaim sem igazán voltak.

Legrosszabb tettet nem is tudnék kiemelni, gyakorlatilag 27 évnyi szenvedés volt mellette míg meg nem döglött. Leginkább azt bánom, hogy miatta lettem visszahúzódó, lelki sérült ember, aki a mai napig nem tud beilleszkedni a társadalomba.

Illetve ehhez kapcsolódva két igazán fájó mondat volt amit gyűlöltem.

Egyik amit mindig a rokonok, ismerősök, nagyszülők mondtak a tipikus "mert az apád" mondatok.

- Ne mondj ilyet róla, mégiscsak az apád.

- Ő nevelt fel (Hát marhára nem)

- Szeretned KELL, ő az apád.

- Tisztelned kell (sic)

Illetve a legfájóbb, amit anyám mondott, hogy "Olyan vagy mint az apád". Számomra ez volt a leginkább sértő mondat mert pont azzal az emberrel azonosított akire a legkevésbé akartam valaha is hasonlítani.

Hú... volt jó sok.

- Nem lesz belőled semmi! (4es dolgozatra meg mert érettségire tanulás közben mertem félóra szünetet tartani, hogy elolvashassak egy magazint)

- Hájas disznó, hova hízol már? (ők 2x akkorák voltak, mint én...)

- Ha vesemedence-gyulladást kaptál, akkor megverlek! (mintha az az én hibám lett volna, ha elkapom... akkor, amikor ez a gyanú merült fel, akkor abban az uszodában voltunk, ahova ő vitt el, és nem csináltam semmit, amit megtiltott)

- Menj már napozni, tiszta halottnak nézel ki! (nekem azóta is így tetszik, mert barnulás után úgy néz ki a bőröm, mint vmi 50éves mexikói napszámosnak vagy mint egy bokszosnak)

- Csalódtunk benned, azt hittük, értelmesebb vagy, biztos lustultál (ez is ilyen 4es dolgozatok után, folyton)

- Miattad esett el anyád és miattad vérzik a térde, most örülsz? (öcsémmel együtt véletlenül kivertük az üvegajtót, persze én lettem a hibás 100%-ban, aztán anyám volt olyan okos, hogy a szilánkok között kezdett rohangálni, ahelyett, hogy feltakarította volna előszöt vagy feltakaríttatta volna velünk

- "Ne legyél mérges öcsédre, tudod, hogy ő milyen jófiú, és nem tud hazudni"... egy dologra kértem meg, hogy füllentsen róla, fontos dologban, és MEGÍGÉRTE... és k...ra nem azért köpött be, mert olyan jó fiú, hogy nem tud hazudni, hanem mert direkt keresztbe akart tenni, mint mindig. Ráadásul úgy hazudott mindig, mint a vízfolyás, és ezt sztem a szüleim is tudták. Csak ő volt ugye a kedvenc, és már ugrottak arra, hogy számon mertem kérni, hogy ígéretet nem szép szokás megszegni

- Ne pofázz ebbe bele, túl kicsi vagy hozzá! (politika... nem is beleszóltam, hanem kérdeztem, mert kíváncsi voltam... 2 évre rá meg én voltam a műveletlen tahó, amiért nem tudtam semmit a politikáról)

- Szép gyerek vagy, látom, mennyire akarsz segíteni szegény anyádnak (mindezt azért, mert igazságtalannak tartottam, hogy minden munkát én csinálok a házban, öcsém meg veri a kukiját... de még a cipekedést is... és meg mertem jegyezni, hogy van egy fia is, aki épp nincs elfoglalva, én meg szeretnék egy pici szabadidőt tanulás előtt)

Nagyanyámnak voltak még ilyen húzásai. Ő az unokatesóimat szerette jobban, mert a kedvenc gyerekétől születtek... 12. szülinapomra küldött egy lapot, amiben virágnyelven elküldött a f...ba, hogy miért nem viselkedem felnőttesen (talán azért, mert egy 12 éves az még GYEREK!!!!).

Meg egyszer, amikor beteg voltam, és nem mentem el egy karácsonyi ünnepségre, habzó szájjal hívott utána, hogy ilyen redva unokát, aki nem kíváncsi a nagyanyjára (szóval ezek után még azt várta, hogy nyaljuk a talpát)... biztos örült volna neki, ha elmegyek betegen és telibehányom, komolyan mondom...

Ja meg amikor 4évesen be mertem fulladni (asztmásan) a penészes, átázott viskójában, megsértődött, hogy csak kényeskedem meg egy elkényeztetett városi fruska vagyok, aki nem szereti a nagyanyját.

Az én családom egy álszent brigád úgy, ahogy van. Hosszú lenne kifejteni, ha valakit érdekel, mert hasonló helyzetben van, privi.

1. Elmentem dolgozni nyáron, lelkesen, Zamárdiba. Egyik szabad hétvégémen elmentünk kicsit kikapcsolódni, szórakozni néhány barátommal, és azok barátaival. Másnap reggel telefonon mesélek anyámnak, volt egy kis összetűzés az este, két srác összeverekedett stb. Két óra múlva jön az sms nagynénémtől: Jó lenne, ha befejeznéd a tinik+rva szerepet, 20 éves leszel, semmire sem fogod vinni, ha bulizni jársz és nem dolgozol. Nőlj már fel végre. (Hozzátenném, hogy 16 éves korom óta én minden nyáron dolgozom, 18 éves koromtól évközben is, amikor csak tudok, és saját pénzből járok el mindenhová.)

2. Végre egyszer az életben átjöhetett hozzám pár órára két barátnőm, a régi franciaágyam széle kicsit beszakadt valahogy egyikük alatt, amikor leült. Mivel nagyon hirtelen jött és megijedt, felsikoltott esés közben. Anyám ordibálva lehív a földszintre: Ide többet senki sem fog jönni, sikítozol fent, mint egy fürdős k+rva, elegem van belőled. Ide többet ne jöjjön senki, milyen barátnőid vannak, rongálják a házat.

3. Alig várom, hogy elköltözz innen, takarodj el a házamból.

4. Nézd meg mi lett belőled, egy nagy nulla, semmi, miattad fogok sírba kerülni.

5. Szerintem te arra játszol, hogy kipurcanjak.

6. Remélem táncolni fogsz a síromon.

7. Elegem van belőletek, amint lesz elég pénzem, itt hagylak titeket és csináljatok, amit akartok.

8. Élősködő.(Miután a rám erőltetett OKJ-s kereskedelmi szakmát oktató iskolát ott hagytam - mindigis művészetit szerettem volna elvégezni, utána tanárit egyetemen -, konkrétan meg akarta szabni életem minden egyes percét, miután hazaköltöztem a kollégiumból, ahol szintén magamat tartottam fent. Betelt a pohár és elköltöztem a barátomhoz. Azóta is vele élek, sosem bántam meg.)

10. Szégyen vagy, lejáratom magam azzal, hogy mindenki tudja, hogy a lányom vagy.

11. Nem fognak felvenni sehova dolgozni ilyen hozzáállással (???ezt a mai napig nem értem, sokat dolgoztam már különbféle munkahelyeken, gondolom a szorongásomra értette???)

Van még rengeteg, egyébként is mióta eszemet tudom, semmirekellő vagyok szerintük, így nőttem fel és nagyon káros hatása is van a mai napig így 21 évesen is. Borzasztó szorongási problémáim vannak és semmibe sem merek belekezdeni, még egy telefonhívás előtt is 15 percig görcsölök. Ettől függetlenül az anyám, és hetente vagy kéthetente egyszer meglátogatom.

Születésem előtt mindkét nagyanyám megfogadta, hogy látni sem akar. Az egyik 1 évig húzta, a másik már a szülőszobára bejött

Apám egy 4es után a félévi bizonyítványomban majdnem belefojtott a fürdőkádba

Szintén apám, amikor 1 hetes hasi műtéte volt anyumnak, részegen elkezdte kergetni, ő befutott hozzám, én anyu elé ugrottam, h ne bántsa (10 éves lehettem), és engem pofozott fel. (Anyum utána kiment, h inkább őt verje, 1 hetes vágással hasbarugdosdta a földön)

Nagybátyám felakasztotta magát, mert sokat nyertem kaparós sorsjegyen (5milliót 18 éve), és h neki nem adtam. (11 éves voltam, amúgy sem én kezeltem azt a nagy pénzt), ezért a nagyanyám is engem hibáztatott.

Fhú, amíg nem láttam ezt a kérdést, eszembe sem jutott ez a sok már majdnem elfelejtett sérelem... 29/N