"Gyerekek" nektek van olyan hobbitok, amit a szüleitek nem néznek jó szemmel?

Nekem is volt ilyen. 12 éves koromtól fogva nagyon szerettem programozni, órákig képes voltam gondolkozni egy problémán. A szüleim ebből csak azt vették észre, hogy "már megint a gép előtt b_szod a fajtádat, ahelyett, hogy csinálnál valami értelmeset". Mikor egyetemre mentem, az bár nekem nem ment olyan jól, így mindig azt hallgattam, hogy "sose lesz diplomád, mit fogsz kezdeni magaddal az életben?".

Azóta felnőttem, most vagyok 23 éves, programtervező informatikus szakon lediplomáztam és a kezdőfizetésem annyi, mint a szüleimnek összesen, és még a cafeteriámat nem is számoltam bele.

Nekem lájtosabb hobbijaimra fújnak

Scrapbookozás: túl drága, semmi értelme nincs (én alapvetően kötődöm tárgyakhoz, így egy szép scrapbook album nekem örök kincs, ők még a gyerekkori képeink nagy részét is kidobták, mert "felesleges"

Sminkelés: minek költök ennyit, sminkmestereknek van annyi cuccuk, mint nekem... (az utolsó mondat úgy, ahogy van, f..ság... emlékeznek vmire, amit 2 évvel ezelőtt vettem, de nem tudják, hogy már elhasználtam azóta... és ha több sminkem van, mint egy átlag nőnek, akinél az kimerül a szemceruzában és a spirálban, mi van? nekem ez okoz örömet, de cserébe nem cigizem és kávézom pl)

Olvasás: magát az olvasást nem fujjogják, de azt, hogy vásárlok magamnak könyvet, azt igen, mert drága meg porfogó. Én szeretem a fizikai könyveket (pedig e-könyvolvasóm is van), szeretem kitenni őket a polcomra, és amúgy sem tudok könyvtárba járni.

Mániákusan szeretek ruhát vásárolni. De nagyon komolyan! Megnyugtatja a lelkemet. Anya mindig hülyének néz, mikor már bõvítem az amúgy is dugig lévõ ruhatáramat.

Minden ruhát maximálisan kihasználok. Egyszerűen csak imádok vásárolni!

#4

Veszelyesen elsz

:DDDD

Én tehervonatokat szeretek nézni.

Szeretem figyelni azokat a hatalmas szerelvényeket, ahogy a síneken gördülnek egymásután és szinte végeláthatatlan hosszúak.

Nagyon nem szeretik, azt mondják, hogy haszontalan dologra fordítom az időt.

Lovaglas. Imadok lovagolni, az a heti 1, neha 2 ora az eletem fenypontja. Nincs annal szebb erzes mint egy 600kilos erzo leny hatan vagtatni a nyilt mezon.

Na ezzel "idegelem" a szuleimet. Szerintuk a lovaglas unalmas, ertelmetlen, draga es raadasul veszelyes is. Penzt nem adnak ra kulon, az ebedpenzembol sporolom ki. Emiatt foznom Kell magamra, Ami olcsobb, de ettol megint Begurulnak, hogy befoglalom a hutot a kajasdobozaimmal es a konyhat. Nem egyszeru a helyzet, sokszor el sem mondom nekik, ha lovagolni megyek, mert akkor kapom a megjegyzest, hogy "erre van penzed?" Meg hogy "az hianyzik hogy osszetord magad". Eletem soran egyetlen egy lovas edzesemet sem neztek meg meg soha. 19L