Mit csináljak, ha anya el akarja venni a kutyámat?

Volt egy családi kutyusunk, aki 13 évesen meghalt másfél éve. Nálunk az állatok családtagok, velünk alszanak, minden bajukról tudunk, folyton velünk vannak, stb. Viszont anya nagyon kivolt a kutyánk halála után (a végén már Pestre vittük az állatorvosi egyetemre, hogy rájöjjenek, mi a baja). És hiába mondtuk, hogy vegyünk másikat, ő nem akart, merthogy neki ez olyan, mintha a gyerekét temetné el, és hogy neki nem kell új kutya, soha nem akar még egyet.

De nekem is hiányzott és június elején vettem egy másik fajtát, magamnak. Külön élek, mióta egyetemista vagyok és a kiskutya nálam van. Eleinte anya nem is akarta látni, meg hogyha megyek, ne vigyem magammal, vigyem le addig mamáékhoz, vagy bízzam a szomszédra, mert ő nem fog vele foglalkozni, játszani. Viszont most meg már az van, hogy hagyjam ott, nem kell nekem ide a lakásba egy kiskutya, ő meg otthon van egész nap, tudna vele lenni és foglalkozni vele.

Mondtam, hogy biztos nem, akkor keressünk neki is valamelyik tenyésztőnél kiskutyát. De hogy az nem kell, mert azt nem szeretné...

De nem érti, hogy az enyémet nem adom oda és folyton ezzel piszkál. Arra gondoltam, hogy veszek neki egyet a tudta nélkül és odaadom. Vagy ez túl drasztikus lenne?