Mit csináljak, ha anyukám folyton leéget a barátom előtt? 17L

Szeretném kikérni a véleményeteket elsősorban arról, hogy vajon én reagálom-e túl az egészet, vagy tényleg igazam van, illetve hogy mit tehetnék ez ügyben.

Szóval, a probléma. A családomban elég sok a veszekedés. Persze, melyikben nincs, de a miénkben egyfolytában.. és rendben, egy idő után megszokja az ember, de egészen más, ha vendég érkezik, pl. a barátom, aki rendszeresen végighallgatja, hogy anyukám hogyan üvöltözik az egyébként már 20 (!) éves bátyámmal vagy a 14 éves öcsémmel. Már nem tudom megszámolni, hányszor történt ilyen, és minden alkalommal annyira kínosan érzem magam. Ne egy egyszerű szidásra gondoljatok.. ordítozás max hangerőn, káromkodással mindkét fél részéről. Amikor én vagyok náluk, sosincs ilyen, ezért még rosszabbul érzem magam, hogy nálunk mindig ez van.

A másik dolog.. anyukám eléggé rend és tisztaságmániás, ami nem is lenne baj, mert ez egy fontos dolog. De amilyen szinten csinálja, hát, nehéz elviselni. Nem olyan nagy a lakásunk, egy átlagos pesti panelház, de van külön szobám. Ez sem nagy, de anyukám még ezt is folyton takarítja, letörölget mindent és átrendezi a dolgaimat, még a táskámból is kidobál mindent. A két fiú testvéremnek egy szobája van, azzal is ezt csinálja. Tudom, hogy más gyerek örülne, ha az anyukája takarítana helyette, de én ezt már egyáltalán nem akarom. Ja igen, amikor itt van a barátom, akkor is itt szokott takarítani a szobámban, hát nem túl kellemes. Múltkor pl. azon akadt ki, hogy a szobámban lévő tükörnél szempillaspiráloztam (ott jobbak a fények).

Ezzel kapcsolatban mindig kérdezgeti is őt, és előadja neki úgy, mintha én nem csinálnék itthon semmit. Pedig kiporszívózok, el is szoktam mosogatni, mindent megcsinálok, amit kér, csak neki nem tetszik. Szóval már nem is szeretem idehívni őt, mert előre félek, hogy megint mit mond neki..

Nem értem.. már annyiszor megbeszéltem vele, de egyszerűen nincs megoldva a helyzet. Szerinte én vagyok az igénytelen.

Mit tehetnék? Túlreagálom?