Hogy lehet ez? 16 évesen gyerek 2 év múlva felnőtt?

Arany csillagom! Maradjunk annyiban, hogy 16 évesen te még messze vagy a férfitől, max tinédzser vagy. Másodsorban igen, 2 év alatt is megkomolyodhat valaki.

Engem nem tiltottak, elengedtek bárhová, de volt annyi eszem, hogy ne menjek és inkább tanuljak.

"Én 16 éves férfi vagyok"

Hát nem. Nem vagy az.

Egy tinédzser vagy, egy 16 éves gyerek. Olyan messze vagy a férfitól, hogy még nem is látod a különbséget.

"nem komolyodik valaki annyit szerintem"

Szerintem meg jobban oda kellett volna figyelni az isiben bioszon.

"Én 16 éves férfi vagyok" XDDDDDDD

Egyebkent gondolom eljatszotta a szulei bizalmat vagy csak szimplan szigoru csalad.

Nos, én kb 2 hónap alatt komolyodtam meg. De lehet még annyi sem volt.

Egy kis eldugott faluban éltem. Barátom/barátnőm nemigen volt, antiszoc voltam, làny létemre minden nap suli utàn csak gépeztem. Sehovasem jàrtam el, sokszor anyumat kértem meg arra hogy mondja azt hogy nem enged el ha valaki hívott valahova. Buszra nem mertem felszállni, csak a suli miatt buszoztam.

Aztán 17 évesen lett barátom ( ő 23 volt), vele elengedtek anyáék kirándulni (szigorúan csak egynaposakra). De aztàn kiderült hogy a csávó egy sza.r alak és szakítottunk fél év után.

Aztán a 18. szülinapom előtt összejöttem a jelenlegi párommal (akkor ő is 23 volt). De mivel ő Pesten élt (cirka 100 km-re) így nehézkes volt a találkozás, meg hát nem is vártam el hogy ő utazzon állandóan azért hogy találkozzunk 2-3 óra hosszákra. Így másfél hónapnyi jàrás után, 18 évesen és kb 10 naposan közöltem a szüleimmel hogy 1 napra!!! fel megyek a barátomhoz Pestre. hàt mit ne mondjak, az egész család ki volt akadva, hogy én hogy merek egyedül felmenni Pestre, mikor eddig buszra se mertem szàllni. Hàt mondtam ez van. Aztàn màr inkább én mentem barátomhoz többet. És mivel ez az érettségi év közepe/vége volt, mi jól ki is találtuk hogy akkor érettségi után összeköltözünk. Hàt ki volt akadva mindenki. Hogy hogy költözhetek össze valakivel fél évnyi járás után, hogy tudok elmenni Pestre amikor egész életemben "anyám szoknyàja mellett ültem". Hát így. Kb senki nem bízott bennem. Nem tudták felfogni hogy változhattam meg ennyire ilyen hirtelen. Szetintem ha ezt akkor nem lépem meg, a szüleim még most is irányítani akarnának és gyerekként kezelnének.