Mondjam el a homofób szüleimnek, hogy biszexuális vagyok?

Szerintem ne mondd el, fölösleges feszültséget kelteni. Főleg vallásos közegben.

Rosszul esne, amit tőlük kapnál, hidd el.

Én is nagyon el szeretném mondani, mert régen mindig megbeszéltük anyukámmal az ilyesmiket... De évek óta úgy gondolom, hogy biszex vagyok, hajlok a leszbikusság felé. Anyám a leghomofóbabb ember, akivel valaha találkoztam, egyszerűen undorodik. Hát nem fogom neki elmondani, hogy tőlem is undorodjon, mert amúgy nagyon szeretjük egymást. De ő nem képes elvonatkoztatni, meglátni, hogy ez a tény semmit nem változtat mert a tény tudásán kívül köze nincs hozzá amúgy meg ugyanaz az ember vagyok, mint fél perccel azelőtt, hogy megtudta. Csak másnak gondolt. Meg unokamániás. Szerinte az ember életcéljának mindenképp annak kell lennie, hogy gyereke legyen és az olyan életet éljen, amilyet a szülő elképzelt. Ilyeneket, hogy hoppá, becsúszott a gyerek, én is elmondhatnék neki. Nem repesne örömében, de ígyis-úgyis meg kéne tudnia, és tudom, hogy támogatna. A beállítottság, na az más. Pedig kettőnk közül én vagyok vallásos. :D

Ha jót akarsz magadnak, ne mondd el, ameddig függő kapcsolatban vagy velük, akár anyagilag, akár érzelmileg. Tényleg. Fogadd meg a tanácsainkat, ebből jó nem sülhet ki.

Sehogyan. Semmi közük hozzá. Majd akkor beszélj velük erről, ha felnőtt leszel, és már lesz egy olyan komoly kapcsolatod egy lánnyal, hogy be akarod nekik mutatni.

Addig nem kell velük erről csevegni.

Én arra voksolnék hogy ne mondd el nekik, bár ez személyes döntésemen is alapul, én se osztottam még meg a szüleimmel. Az én logikám az hogy majd ha lesz egy barátnőm bemutatom és tudni fogják.

Egyrészt nem akarok szükség nélkül szexuális meg szerelmi dolgokról beszélni a szüleimmel, másrészt heteroszexuális tinédzsereknek sem kell bejelenteni a szüleiknek hogy ők heteroszexuálisak.

Neked pedig ha ennyire aggresszívan homofóbok a szüleid mindenképpen biztonságosabb lenne várni amíg elköltözöl tőlük, de legalábbis van kereseted. Jobb biztosra menni.