Mennyire illetlen nem értesíteni a szüleimet, hogy külföldre költözök hamarosan (feltehetőleg hosszú időre)?
A költözésem jelenleg már nemcsak egy terv, hanem egy hamarosan bekövetkező esemény. (röviden: régóta tervezgettem, szüleim sose támogatták)
Ezért döntöttem úgy, hogy -mivel amúgy is ritkán látogatom őket (mert rossz kapcsolatunk volt) - csak akkor szólnék nekik amikor már 1-2 hete külföldön élek.
tudom hogy ez illetlennek tűnhet, de félek, hogyha az utazásom előtt mondanám el, megakadályoznának benne, még engem is elbizonytalanítának.
Valaki volt már hasonló helyzetben? Hogyan tudta ezt megoldani?
A szüleimmel sajnos ezt nem tudom megbeszéni, mert kifakadnak magukból (kiablások, veszekedés stb) és elég nagy stresszt okoznak ezzel nekem.
Talán ha utólag mondanám el, (feltehetőleg szintén kiakadnának, de már muszáj lenne beletőrödniük, nem)
egyébként 22 éves vagyok. Néhány éve élek független életet a szüleimtől. A külföldi terveim pedig 15 éves korom óta szövögettem.
*
Talán ha utólag mondanám el, (feltehetőleg szintén kiakadnának, de már muszáj lenne beletőrödniük, nem?) (itt lemaradt egy kérdőjel)
Szerintem is tedd úgy ahogy elöször kigondoltad. Amikor már pár hete kinnt vagy, akkor közöld, ha esetleg úgy adódik, kérdezik vagy valami.
Hasanló cipöben jártam amúgy, én az indulás elötti este mondtam el, mikor már minden le volt fixálva. Annyira szar élmény volt ami utána következett, hogy azóta is rosszul vagyok, ha rágondolok.
Ezért javaslom, hogy utólag mondjad el nekik.
Én ebben a helyzetben nem csinálnék belőle lelkiismereti ügyet. Igaz, én abból sem csináltam, amikor 10+ évvel ezelőtt megszakítottam a sajátaimmal minden kapcsolatot, amiért gyerekkoromban végig komolyan bántalmaztak mind fizikailag, mind lelkileg.
Tedd úgy, ahogy jónak látod, a helyedben én sem szólnék hamarabb, azt meg magasról letojnám, mi ilyenkor az illem. Minden külföldre költözés bonyolult az első időszakban (lakáskereséstől a bürokrácián át mindennel csak a hercehurca megy az első hetekben, tapasztalat), jobban jársz, ha inkább arra koncentrálsz majd, mint a családod hisztijére. Sok sikert!
köszönöm az eddigi válaszokat!
#2 sajnálom, hogy így alakult :( Én ezért nem akarom csak akkor elmondani, amikor már mindegy.
még arra is gondoltam, hogy esetleg csak azt mondom majd, hogy ideiglenes dolgozok ott, aztán majd ''találok'' egy rendes munkát. végül pedig 'véletlenül' ott maradok. (adagolnám nekik)
Mert ha azzal kezdeném - ami az igazság - hogy én márpedig ott szeretnék élni innentől kezdve. félek, hogy iszonyúan kiborulna mindenki :(
#3 igazad van, hogy jelent valamit az hogy nincs kommunikáció... De ha a szüleim azt szeretnék már már szinte kényszeríteni hogy az országban ragadjak, akkor kockáztassam az egészet azzal, hogy idő előtt elmondom nekik az igazságot és hátha keresztbetesznek, hátha stresszelnek majd, hátha nem jön össze nekem, és hátha azt mondhatják majd, hogy ''mi megmontuk' ahogy egész életem során tették, amikor velük éltem?
#7 itt is hasonló volt a helyzet. (fizikai és lelki bántalmazás tekintetében..)
az egyetlen dolog ami miatt még egyáltalán foglalkozok velük, mert érzek magamban valamit, ami azt mondja, hogy ''szeresd a szüleidet, akkor is ha ilyenek voltak veled. ''
És köszönöm, jól esik hogy egy helyzetben lévő emberektől is kapok biztatást.
Bátor akarok lenni, és belevágni a független életembe, egy másik országban.
Szinte elképzelhetetlennek éreztem azt, hogy valaha eljön ez a pillanat, hogy a szüleimet merem majd ''ignorálni'' egy ilyen fontos kérdésben.
Hát én azért elmondtam apámnak, hogy Svájcba költözök a páromhoz, bár sokszor mi sem beszéltünk hetekig.
De bunkóságnak tartottam csak úgy lelépni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!