Ez így szülői szemmel miért nem elfogadható?

Minek bonyolítottad így meg az életed?

Kicsit tovább keresgélsz,találsz magyart is ,de te inkább ész nélkül cselekszel.

Miért is?

lAssuk csak

- mert egy 17 éves lány vagy.

- a barátod akárkinek mondhatja magát, hogy a közeledbe férkőzzön

- semmi pénzed nincs kituazni

- mert három országgal odábbra készülsz, a nyelvet nem beszéled, az angolt nyilván nem perfektül, és ha baj van, nem tudsz hazajönni

Éppen csak ezért.

És most mondhatod, hogy "de az xy", az a szüleidet nem hatja meg, és engem sem, ha a lányom lennél, mert nem érdekel Juliska, ha balul sül el, nem az ő anyja fetreng félőrülten a fájdalomtól, vagy ül a börtönbe.

Akik itt arról beszélnek, hogy butaság és meggondolatlanság, valószínűleg elfelejtették már, hogy milyen fiatalnak és szerelmesnek lenni, vagy talán soha nem is élték át.

Én 18 évesen ismertem meg egy amerikai fiút, aki éppen csak egy pár napot töltött a városunkban. Már nem is igazán emlékszem, ki ment előbb kihez, vagy hogy költözött végül Berlinbe, de most ünnepeltük az ötödik házassági évfordulónkat, két héttel ezelőtt.

Nem azt akarom ezzel mondani, hogy gondolkodás nélkül vesd bele magad bármibe, de igazából szomorú sablon szerint élni az életet.

Ezt te sem gondolhatod komolyan!

17 évesen egy picit több észnek kell lennie. Nem engedném el a fiamat/lányomat a világ másik végére. Kiskorút, felügyelet nyelvtudás nélkül az egyik legveszélyesebb országba. Máj és vese nélkül akarsz élni?

Ha ennyire sok pénze van akkor jőjjön ő, de ne egy 17 éves lány egyedül.

14-es, nem, képzeld, a párom Svájcban él, és így találákozgattunk fél év chat után, havi 4-5 napot együtt töltve.

Viszont én nem egy 17 éves lányka vagyok, aki a fiú két szép szeméért utazgatott 1000km-t, hanem felnőtt nő, akinek volt B terve, ha valami balul sült volna el.

Egy 17 évesenek nincs eszköztára olyan horderejű probélmák megoldására, hogy hogy jön haza Oroszországból... de ha olyan helyzetbe kerül, még egy felnőtt is keveredhet irtó nagy bajba, pl. prostitúció.

Szóval nem vagyok begyöpösödött, szeretem a kihívásokat és egy évvel ezelőtt életem legnagyobb kalandjába vágtam bele, de nem tiniként, hanem nyolcvanszor is átgondolva előtte az érveket-ellenérveket.

Kedves Utolsó!

Pedig pont ugyanazt mondtuk mindketten. Csak az tudja, milyen vakon szerelmesnek lenni, aki volt már vakon szerelmes. :)