Hogyan lehet az ilyet kezelni?

Az a baj, hogy nem ez az első eset, de a mostani az összesen túltett. A problémáimról nem tudok vele beszélni, mert ha valamit mondok neki, akkor vagy elkezd kioktatni, hogy így vagy úgy kellett volna csinálnom (de megoldást nem ad a problémára), vagy pedig lenézően beszél, hogy nekem hogy is lehet bármi gondom, amikor soha semmit nem csinálok, ami megint nem igaz, csak ő állandóan végletekben tud gondolkodni; vagy mindent csinálok, vagy semmit, tehát ha például egyedül végigtakarítanám az egész házat, kimosnék, elmosogatnék, akkor az lenne a problémája, hogy az edényeket nem pakoltam el, ha pedig mondom neki, hogy mit csináltam, akkor az a válasza, hogy akkor görgessen-e elém vörös szőnyeget...

Nem tudom, meddig bírom még... És gondolom ez egyre csak rosszabb lesz.