Hogy mondhat a szülő olyat a 14-18 éves gyerekének, hogy hagyd ott az iskolát, ha ráadásul tanár?

Senki nem mondta, hogy az ő hibája, de most már csak ő tud érte tenni és senki más. Honnan tudod, hogy ki min ment keresztül??? Mit tudsz te akár az én vagy a más életéről???? Változik vmi attól, hogy szánod? NEM! Én is sajnálom, de ez már az ő felelőssége, hogy a SAJÁT életéért tegyen vmit. Ehhez nem kell atomfizikusnak lenni, nem értem, hogy nem kehet ezt érteni...

Az ilyenek, mint te, nyújtják a folyamatot és benne is tartják jó sokáig.

Mert szerinted mi akkor a megoldás?

Magadhoz költözteted és pesztrálod?

Vagy majd levelezel vele és mindennap megírod neki, hogy értékes és ne hagyja magát? Szted neki erre van ideje???? Pár év és végez és a nagybetűs életben így egyéb gondjai is lesznek, nem csak a szülők.

Komolyan mondom, nem hiszem el.... eszem megáll az ilyen önjelölt mártírokon.

CSALÁDSEGÍTŐ KÖZPONT, banyek, olvasod itt a kommenteket??? Pszichológusok meg szociális munkások dolgoznak ott, biztos segítenek, és minden településhez tartozik ilyen, ingyenes szolgáltatás, az önkormányzatoknál faliújságra szokták kirakni az elérhetőségeiket, de szerintem bármelyik ott dolgozó megmondja, hogy léphetsz kapcsolatba velük, vagy keress rá a neten.

Itt többen is írták, hogy milyen lehetőségeid vannak.

Költözz koliba.

Fordulhatsz pszichológushoz is. Nálunk egyetemen van olyan, hogy "diáktanácsadó", aki lényegében pszichológusként is funkcionál.

Nincs hova menni? Nálunk a dékán vagy a rektor a nyílt napon azzal biztatta a helyi diákokat, hogy nem kell más városba menni ha nem akarnak otthon lakni, a helyieket is szívesen látják a kollégiumban :D

Nálunk a kollégiumi díj 9000 / hó.

Ha kevés a pénz igényelhetsz diákhitelt, valami 5% a kamat, és akár 250 000/félév. Bármikor előre visszafizetheted, a kamat éves kamat, de naponta számolják (hamarabb fizeted, kevesebbe kerül). Meg lehet belőle élni akár diákmunka nélkül.

Am csak gratulálni tudok a szüleidnek hogy ilyen lettél. Neked pedig külön gratulálok ha még mindig nem teszel ellene.

Intézetbe nem zárhatnak, személyi szabadságodat nem korlátozhatják, nagykorú vagy.

De valamilyen szakember segítségét érdemes volna igénybe venned, legalább a véleményét kikérni hogy az kedves családod által okozott kárt helyrehozzátok (te meg a szakember).

Egyetemen nézz szét hogy milyen szolgáltatások vannak, sok segítséget tudsz kapni.

Ha van kedved egy kis bürokráciához, akkor különélőként jelented be magad, meg egy tonna papírt szerzel és kapsz szociális ösztöndíjat. Van nálunk rendkívüli szoc ösztdíj is, elmeséled nekik a történetet és azzal az indokkal kéred, hogy arra kell hogy ezt az életet be tudd indítani hogy ne kelljen szenvedni, akkor biztos megadják. További családsegítő meg ilyesmi szolgálatokat is tudom ajánlani.

Sok sikert :)