Miért ilyenek a párommal, velem miért nem?
A szüleim kicsi korom óta rendkívül szigorúak voltak velem. Volt, hogy 9.-ben kaptam egy 4-est és ezért 1 hétig nem volt számítógépem. Vagy pl mikor megbuktam egyszer Kresz vizsgán (másodikra sikerült), anyám sírva, vörös fejjel üvöltözött velem, meg akart verni, és megfenyegetett, hogy ha nem sikerül a következő, akkor soha nem lesz jogosítványom és agyon is üt. Kicsiként is, ha leejtettem egy poharat vagy bármit, minden szerencsétlen, lyukaskezűnek összehordtak (elég káromkodósak is, így elég csúnyán lehordtak mindig), akár mások előtt is. Mikor egyszer egy tárgyat újra fel kellett vennem az egyetemen a következő félévben, kinevettek, hogy soha nem végzem el az egyetemet, pedig azt leszámítva jó tanuló voltam, az a tárgy is sikerült 2. félévben.
Ez az egész szigor oda vezetett, hogy 23 évesen pszichológusnál kötöttem ki durva szorongás miatt, pánikroham szerű tüneteim voltak. A pszichológus segített, megnyugtatott, de a szülő szigor most, 25 évesen sem kisebb. Főleg apám az, aki folyton kritizál, soha egy döntésem vagy egy véleményem nem jó neki, mindenbe beleköt, szerinte egyszerűen "hülye" vagyok. Kicsit a testvéremmel (ő is lány) is ilyenek, de nem ennyire vészesen.
Viszont a párommal teljesen mások. Régóta együtt vagyunk, de már a kezdetek óta a végletekig elnézőek vele. Egyszer a grillsütő tetején hagyta a vasalónkat, és az egész szétolvadt, dobhattuk el mindkettőt. Mivel a párom bocsánatot sem kért (nem szokása semmiért, 7 év után most kezdtem el gyakoroltatni vele), én leszidtam, hogy azért egy "bocs" igazán elhagyhatta volna a száját. Ő kiakadt, elrohant, majd vett egy másik vasalót és grillsütőt. Apámék a végén engem csesztek le, hogy képzeltem, hogy leszidtam a páromat, nem történt semmi gond, majd ők vesznek másikat. Nem értették, hogy ott már eleve gond van, hogy a párom bocsánatot sem kér, bűntudata sincs. Ha én csináltam volna, az én fejemet leszedték volna és a fél környék hallotta volna tőlük a történetet.
Egyébként a párom tényleg elég lyukaskezű. míg én egyáltalán nem vagyok az. Amíg neki 5 dolog esik ki a kezéből, addig nekem max 1. Heti szinten ledobálja a drága telefonját, már több helyen összetörte, ledobálja a kocsim kulcsát a sárba, ha nála van (a családjaink szerint az sem gond), autójavításnál bennhagyja a csavarhúzókat a motortérben, 1000 km után veszi észre. Vezetés közben csomószor nem figyeli a táblákat, autópályán rendszeresen nem tudja, mennyivel lehet az adott szakaszon menni. Múltkor apám pont ezzel kapcsolatban védte meg. Én az 1500 km-es út közepén már kiakadtam, mikor 20-adszorra kérdezte meg, mennyi a sebességhatár az adott részen. Megmondtam már neki, hogy a tájat is szeretném nézni, nem csak a GPS-t, ő a sofőr, az ő dolga a sebességet tudni. Erre összevesztünk, apám meg a páromat védte, miszerint a sofőrnek van elég dolga, nem még a táblákat figyelgetni, én ráérek az anyósülésen, én jobban tudom őket figyelgetni. Mikor érveltem, apám azzal vágott vissza, hogy én még zöldfülű sofőr vagyok, én nem tudhatom. Nagyon megsértettek, szinte összefogtak ellenem egy olyan dologban, amiben nem volt igazuk (miért az utasnak kéne a táblákat figyelni?).
De ugyanez az egyetemmel is. Az én helyzetemet már leírtam. Nos, a párom 5 évig bukdácsolt az egyetemen, én kaptam össze, és akkor egy - akkor már harmadik - szakot elvégzett. Nos, ebben senki nem látta a hibát akkoriban. Mindenki, a párom családja is a vállát vonogatta, hogy "megesik, hogy nem bírja valaki az egyetemet". Aha, a "nem bírom" a páromnál az volt, hogy nem járt be, végigbulizta. De őt senki nem hibáztatta. Én egy tárgyat nem bírtam, akkor én voltam a bukdácsolós béna gyerek.
Komolyan, még azért is bocsánatot kértem múltkor, hogy rossz útvonalat választottam a GPS-ben felsoroltak közül, mert igen rázós út volt. Kétszer bocsánatot kértem, a képembe olvasták a "hibámat", mert nem a 20 km-rel hosszabb, bedugult autópálya szakaszt választottam. De a párom, ha szétéget, összetör, tönkretesz, semmi nem gond, se az én családomnál, se az övénél, neki minden el van nézve. Vajon miért? Mert ő férfi? Vagy jobban szeretik? A húgom is kezd kiakadni, mert nála is ezt csinálják, az exét védik a mai napig vele szemben, csak ő lehet, főleg apám szemében a hibás. Férfi sohasem.




















Szóval a párod meg tudja magyarázni.... Ez fantasztikus! :DDD
De nyilván te is tudod, hogy ez úgy hülyeség, ahogy van.
Akkor aludj rá egyet-kettőt, gondold végig eddigi életedet, olvasd el újra, miket javasoltunk, és tedd azt, ami a jövőbeli boldogságodat szolgálja.
Egyébként természetesen nem muszáj a téged szerető férfinak a szüleiddel összevesznie. Elég, ha előttük kifejezésre juttatja, hogy téged értékes, szeretetre méltó embernek tart. Nincs az az anyós/após, akivel ez összeveszést eredményezne.
Amikor kettesben vagytok, akkor pedig szintén megbecsülését, tiszteletét és szeretetét mutatná ki irántad.
Léteznek jóindulatú, emellett tisztességesen tanuló/dolgozó férfiak. Akik nem is ilyen kétbalkezesek. Az egyedülállók között is vannak ilyenek. Akik talán pont azt nem értik, hogy te miért egy ilyen férfival kínlódsz, amikor ők egészen másképp viszonyulnának hozzád, ha adnál esélyt nekik.





Nem-akarásnak nyögés a vége - ezt látom egyre inkább. Újabb és újabb történeteket mesélsz el, amiben mindig te húzod a rövidebbet, de nem teszel ellene semmit.
Ha osztod apádék álláspontját, hogy párod sokkal több pénzt visz haza (kvázi ezért bunkó is lehet), akkor miért írtál ki kérdést???










Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!