Miért ilyenek a párommal, velem miért nem?
A szüleim kicsi korom óta rendkívül szigorúak voltak velem. Volt, hogy 9.-ben kaptam egy 4-est és ezért 1 hétig nem volt számítógépem. Vagy pl mikor megbuktam egyszer Kresz vizsgán (másodikra sikerült), anyám sírva, vörös fejjel üvöltözött velem, meg akart verni, és megfenyegetett, hogy ha nem sikerül a következő, akkor soha nem lesz jogosítványom és agyon is üt. Kicsiként is, ha leejtettem egy poharat vagy bármit, minden szerencsétlen, lyukaskezűnek összehordtak (elég káromkodósak is, így elég csúnyán lehordtak mindig), akár mások előtt is. Mikor egyszer egy tárgyat újra fel kellett vennem az egyetemen a következő félévben, kinevettek, hogy soha nem végzem el az egyetemet, pedig azt leszámítva jó tanuló voltam, az a tárgy is sikerült 2. félévben.
Ez az egész szigor oda vezetett, hogy 23 évesen pszichológusnál kötöttem ki durva szorongás miatt, pánikroham szerű tüneteim voltak. A pszichológus segített, megnyugtatott, de a szülő szigor most, 25 évesen sem kisebb. Főleg apám az, aki folyton kritizál, soha egy döntésem vagy egy véleményem nem jó neki, mindenbe beleköt, szerinte egyszerűen "hülye" vagyok. Kicsit a testvéremmel (ő is lány) is ilyenek, de nem ennyire vészesen.
Viszont a párommal teljesen mások. Régóta együtt vagyunk, de már a kezdetek óta a végletekig elnézőek vele. Egyszer a grillsütő tetején hagyta a vasalónkat, és az egész szétolvadt, dobhattuk el mindkettőt. Mivel a párom bocsánatot sem kért (nem szokása semmiért, 7 év után most kezdtem el gyakoroltatni vele), én leszidtam, hogy azért egy "bocs" igazán elhagyhatta volna a száját. Ő kiakadt, elrohant, majd vett egy másik vasalót és grillsütőt. Apámék a végén engem csesztek le, hogy képzeltem, hogy leszidtam a páromat, nem történt semmi gond, majd ők vesznek másikat. Nem értették, hogy ott már eleve gond van, hogy a párom bocsánatot sem kér, bűntudata sincs. Ha én csináltam volna, az én fejemet leszedték volna és a fél környék hallotta volna tőlük a történetet.
Egyébként a párom tényleg elég lyukaskezű. míg én egyáltalán nem vagyok az. Amíg neki 5 dolog esik ki a kezéből, addig nekem max 1. Heti szinten ledobálja a drága telefonját, már több helyen összetörte, ledobálja a kocsim kulcsát a sárba, ha nála van (a családjaink szerint az sem gond), autójavításnál bennhagyja a csavarhúzókat a motortérben, 1000 km után veszi észre. Vezetés közben csomószor nem figyeli a táblákat, autópályán rendszeresen nem tudja, mennyivel lehet az adott szakaszon menni. Múltkor apám pont ezzel kapcsolatban védte meg. Én az 1500 km-es út közepén már kiakadtam, mikor 20-adszorra kérdezte meg, mennyi a sebességhatár az adott részen. Megmondtam már neki, hogy a tájat is szeretném nézni, nem csak a GPS-t, ő a sofőr, az ő dolga a sebességet tudni. Erre összevesztünk, apám meg a páromat védte, miszerint a sofőrnek van elég dolga, nem még a táblákat figyelgetni, én ráérek az anyósülésen, én jobban tudom őket figyelgetni. Mikor érveltem, apám azzal vágott vissza, hogy én még zöldfülű sofőr vagyok, én nem tudhatom. Nagyon megsértettek, szinte összefogtak ellenem egy olyan dologban, amiben nem volt igazuk (miért az utasnak kéne a táblákat figyelni?).
De ugyanez az egyetemmel is. Az én helyzetemet már leírtam. Nos, a párom 5 évig bukdácsolt az egyetemen, én kaptam össze, és akkor egy - akkor már harmadik - szakot elvégzett. Nos, ebben senki nem látta a hibát akkoriban. Mindenki, a párom családja is a vállát vonogatta, hogy "megesik, hogy nem bírja valaki az egyetemet". Aha, a "nem bírom" a páromnál az volt, hogy nem járt be, végigbulizta. De őt senki nem hibáztatta. Én egy tárgyat nem bírtam, akkor én voltam a bukdácsolós béna gyerek.
Komolyan, még azért is bocsánatot kértem múltkor, hogy rossz útvonalat választottam a GPS-ben felsoroltak közül, mert igen rázós út volt. Kétszer bocsánatot kértem, a képembe olvasták a "hibámat", mert nem a 20 km-rel hosszabb, bedugult autópálya szakaszt választottam. De a párom, ha szétéget, összetör, tönkretesz, semmi nem gond, se az én családomnál, se az övénél, neki minden el van nézve. Vajon miért? Mert ő férfi? Vagy jobban szeretik? A húgom is kezd kiakadni, mert nála is ezt csinálják, az exét védik a mai napig vele szemben, csak ő lehet, főleg apám szemében a hibás. Férfi sohasem.
válasza:pofámleszakad
Hiába erőlködsz, a nők semmibe vesznek így is úgy is.
válasza:Kedves Kérdező!
Szüleidet nem választhattad meg, sajnos, de a párodat igen! És pároddal fogsz felnőttként évtizedekig együtt lakni.
Nos, azt, hogy "lyukaskezű", sárba dobálja a kocsikulcsot, csavarhúzót felejt a motortérben, azt még el tudom képzelni, hogy valaki szeretettel el tudja fogadni egy életen át (bár én képtelen lennék).
De az, hogy
1. nem kér bocsánatot, ha tönkre tesz egy vasalót és egy grillsütőt;
2. összeveszik a párjával, ha ő közli vele, hogy a sofőr dolga a sebességkorlátozást figyelni, nem az utasé;
3. hibádként rója fel, hogy rázós útvonalat választottál a GPS-ből neki;
4. végigbulizta az egyetemi éveit úgy, hogy a harmadik szakot sikerült elvégeznie;
nos, ezek olyan dolgok, amik a párod jellemtelenségét fényesen bizonyítják.
Tanácsom:
Menj el újra ahhoz a pszichológushoz! Sajnos, teljesen nem tudott rendbe hozni, mert szemmel láthatóan olyan férfit választottál, aki sok szempontból a szüleid lenyomata. Leginkább abban, hogy érzelmileg bántalmazó.
Ne így éld le az életedet! Keress helyette egy jóindulatú férfit, aki tisztelettel bánik veled!
Köszönöm az eddigi válaszokat!
Az a helyzet, hogy a párom családja is ugyanilyen hímsoviniszta. Bármilyen lány környékezi meg a családjukat (két fiuk van), senki sem lehet elég jó a kis fiacskáikhoz, pedig a párom testvére még bőven túltesz a páromon minden rosszban. Bár azt, hogy a párom bambuló, nyugdíjas papa tempójú, semmire nem figyelő, megalszik a szájában a tej, azt a saját szülei is elismerik.
válasza:Bocs, de miért vagy még együtt ezzel az emberrel? Láthatólag semmibe vesz, ugyanúgy bánik veled, mint a szüleid, akiknek ezek szerint csak a fiúgyerek jelent valamit.
25 éves vagy, kezdj külön életet. Információáramlás a szüleid felé minimálisra kell venni, nem kell nekik mindenről beszámolni. Minek utazgatsz velük 1500km-t? Minek mész hozzájuk egyáltalán? Tudom, hogy a szüleid, heti egyszer felhívod őket, általános dolgokról beszéltek, aztán annyi. Ne kínozd már saját magad.
A pasit meg dobd ki, bambuljon mással. Ennél csak különbet találsz, aki tisztelni is fog, nem úgy viselkedik veled, mint a szüleid.
Hidd el, ez nem fog megváltozni, csak magaddal szúrsz ki. Húzz egy vonalat, aztán nézz előre.
Pszichológus, új pár, szülőktől elszakadni. Meglátod, jobb lesz.
Pl a szorongásom olyanokra is kiterjed, hogy mi lesz, ha nem fiam lesz egyszer. A testvérem lányát imádják, de ő első unoka, lehet azért, de apám már vele is kezd csúnyán beszélni. Persze leállítom, amikor ottvagyok, de a gyerek már kezd félni tőle és én kéthetente sokat nem tudok érdemben tenni. Még szerencse, hogy az apja egy kedvesebb férfi mintáját mutatja neki, ő nem olyan.
Pároméknál meg odáig fajul a férfi uralom, hogy a párom anyja ledolgozta az életét, vezette a háztartást, de se a jó állapotban otthon lévő nagymama, sem a párom apja semmit nem csinál otthon, jól kihasználják (párom sajnálja is az anyját ezért, de szólni nem szól). Rendszeres, hogy a párom anyja otthon dolgozik, míg az apja kirándulgat a haverjaival. Igaz, az én párom ilyet nem csinál, de nem kevés munka van nekem ebben, mert magától elvárna sokminden mást.
A párváltással az a helyzet, hogy szerintem más is egy idő után látja, hogy bánnak velem és átveszi. Megfigyeltem már, hogy van ilyen jelenség. Évek alatt az illető azt látja, lehet így bánni az emberrel, hogy a szülei megtehetik, akkor ő is megteheti. Ráadásul mi együtt is éltünk a szüleimmel, már ott kezdődhetett. Bár az apja és a fivére sem tiszteli a nőket, utóbbinak az összes kapcsolata kudarcba fullad, ahogy hallom, nem is csoda.
Pl a testvéremnél is ezt láttam, amit említettem. Az elején elkényeztette a pasas a testvéremet, tök szépen viselkedett vele, mint egy királynővel. Aztán két év után, ahogy látta, más hogy viselkedik a testvéremmel, főleg a szüleink, teljesen megváltozott, egyre csúnyábban viselkedett vele, a végén meg is ütötte, meg össze hordott rá mindent.
válasza:
válasza:# 15 [kérdező]
"az én párom ilyet nem csinál"
Helyesen: az én párom ilyet nem MÉG csinál...
.
Párod nem fog változni, mert mindig felböffenhet benne a kérdés: "miért változnék, ha az én szüleimnek és az anyósnak/apósnak ennyi ideig így volt jó?" - és soha nem fogjátok utolérni az együtt töltött éveiket.
.
Elhiszem, hogy idegesítő számodra ez a helyzet, ám figyelembe kell venned:
két dologért nem szabad idegeskedni:
- amin lehet változtatni és
- amin nem!
Keresel számodra megfelelőt, vagy meghunyászkodsz.
Dubitus, most egy fontos dologra világítottál rá, sajnos nagyon igaz. Miért változna valaki, akár hibás, akár nem, amikor mindig mindenki őt védi?! Mikor engem pocskondiáznak, bármi is legyen? Bárki is hibázzon?
Amúgy a rázós útválasztós dologban főleg apám elégedetlenkedett meg oktatott (mindig az autópályát válasszuk, szerinte ha hosszabb és dugó van, akkor is), a párom nem szólt, csak láttam rajta, hogy nem tetszik neki.
válasza:Én nem a hímsovinizmust látom a te szüleidben és a párodban. Hanem az érzelmi bántalmazást.
Az én (férfi)logikám ;-) szerint pl. egy hímsoviniszta férfi nem hagyná, hogy te válassz útvonalat a GPS-ben, hanem ő akarná eldönteni. Ebből viszont az következik, hogy apád vagy csöndben marad, vagy a párodat szidhatja. (Szerintem csöndben maradt volna.) És természetesen párod tudná a legjobban, mikor mennyi a sebességkorlátozás, esze ágába sem jutna női utasától megkérdezni ezt.
Hadd reagáljak egy fontosabb dologra:
16-ban írtad:
"A párváltással az a helyzet, hogy szerintem más is egy idő után látja, hogy bánnak velem és átveszi. .... Évek alatt az illető azt látja, lehet így bánni az emberrel, hogy a szülei megtehetik, akkor ő is megteheti."
Ez semleges kapcsolatban tényleg könnyen előfordulhat (pl. munkahelyen). De egy párkapcsolatban ennek úgy kéne működnie, hogy a párod észleli, hogy kapcarongyként bánnak a szülei azzal, akibe ő fülig szerelmes és próbálja kimenekíteni ebből a helyzetből párját. Pl. hogy javaslatára messzire költöztök szüleidtől, hogy bátorít, hogy te értékes és szerethető ember vagy stb. Szüleid előtt pedig hangsúlyozza, hogy milyen ügyes, okos stb. vagy és milyen tisztelettel tekint rád.
Akiben nem okoz érzelmi megrázkódtatást, hogy a párját bántják a szülei, hanem még át is veszi ezt tőlük, az nem is szereti a párját. Nekem ez a véleményem 44 éves férfiként.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!