Beleszóljon-e a szülő gyermeke párválasztásába?

A címben feltett kérdésre a válasz nyilván csak egyféle lehet: ne szóljon bele!

Azon én is jót mulattam, amire 1-es reagált, hogy - minő szörnyűség! - a mai fiatalok nem átallanak érzelmek alapján választani. :DDD

Egyébként az udvarlás, együtt járás időszaka pont arra való, hogy kiderüljön, van-e közös érdeklődési kör, el tudják-e tölteni jól együtt az idejüket, szót értenek-e egymással. Manapság már elfogadott az is, hogy házasságkötés előtt a fiatalok együtt élnek: ez kihozhatja az életvitelbeli különbségeket is. Nem hiába mondják: lakva ismeri meg a másikat az ember.

Egyébként nevetséges, hogy tinédzserek kapcsán párválasztásról beszél a kérdező (meg néhány válaszoló is). Nagyon ritka, hogy tinédzser korban elköteleződnek a fiatalok egymás iránt. Sokkal jellemzőbb, hogy még húszas éveikben sem, és 30-35 éves koruk körül keresgélik a párjukat. Én ezt sokkal rosszabbnak tartom. Mert idővel mindenki bizalmatlanabb, rugalmatlanabb lesz, egy ideálképet keres, ahelyett, hogy megpróbálna elfogadni egy másik hús-vér embert a maga hibáival, gyarlóságaival együtt. Mert egy párkapcsolatban igenis sok elfogadás, tűrés kell! Olyan nincs, hogy a másik mindenben pont olyan, amilyennek elképzeltem.

A szülő feladata az, hogy egy világos értékrendet hitelesen képviseljen. Ha gyereke azt magáévá tette, akkor hasonló párt fog keresni. A nagyon másmilyen pár választása igazából a szülői értékrend elleni lázadás is. Ilyenkor a szülő nézzen magába, vajon miért nem tudta átadni gyerekének a saját értékrendjét, miért nem volt hiteles?