Mit csináljak ha már nem birom lelkileg a viselkedését?

18 éves vagyok, most érettségiztem. Anya már évek óta nyom az orvosi felé, és eddig más alternatíva hiányában engedtem a nyomásnak, tudtam, hogy gyógyítással akarok foglalkozni. Megjelöltem az ÁOK egyetemeket, de az utóbbi hetekben jöttem rá, hogy a dietetika szerelmese vagyok. Kiskorom óta sportolok, vonz az életmód, gyógyítás stb, egyszerűen mintha nekem tervezték volna az egyetemet. A tantárgyakért is oda vagyok. VISZONT anya amint ezt meghallotta rámszállt, hogy meghunyászkodtam, itt kevesebb a ponthatár és gyáva vagyok, a könnyebb utat választom... és úgysem lesz belőlem senki ha ezt az utat választom, támogatni se fog. Hiába tudom, hogy ezzel szeretnék foglalkozni és hiszem, hogy ha mindent beleadok igenis lehetek sikeres dietetikus, anya lelkileg tönkretesz! A tanulásra nemtudok annyira koncentralni, egesz nap hivogat, hogy ma is mennyi cikket olvasott, hogy hasztalan és én is az leszek, kinevet mikor erre elődrukkolok a terveimmel, nem vesz komolyan. Megjegyzéseket tesz, hogy semmire se viszem majd, le fognak nézni, így tényleg nem is vagyok orvosira való... Bármennyire is ellenállok, úgyérzem tönkretesz.. Rengeteg energiámat felemészti, hogy ne hallgassak rá és ne törjek meg... Mit kéne csinálnom? 18L