Ne legyen bűntudatom, ha ezentúl így teszek?

Csonka családban élek apával és öcsémmel.

Mióta csak hárman vagyunk, egyedül én takarítok. Apánk nagyon sokat dolgozik, tőle nem is várok el semmit e téren, de a 19 éves öcsém még középsuliba jár. Most fog másodszorra évet ismételni, szerintem soha nem fog tudni leérettségizni, egész nap gépezik és természetesen még soha nem csinált magának kaját vagy mosott egy adag ruhát, bármi...

Sokszor kerülünk emiatt összetűzésbe, engem undorít a lustasága, az életképtelensége, és hogy persze mindez el van neki nézve. Tegnap éppen az ágyneműjét cseréltem le, megint vitatkozni kezdtünk és azzal vágott vissza, hogy "minek csináljam én, itt vagy te cselédnek."

Ekkor betelt a pohár, most már nem fogok utána takarítani. Nem akarom a tányérjait elmosogatni, a ruháit kimosni, meg semmi, amíg nem hajlandó ő is csinálni valamit.

Ezzel az a baj, hogy már többször szóltam apának, hogy rosszul érzem magam emiatt, ő pedig azt mondta, ha én nem takarítok, akkor ő fog, de akkor sem szól rá öcsémre (mi a fsz...?).

Az a baj ezzel, hogy apát szeretem, és gyötörne a bűntudat, ha nem takarítanék öcsém után, és ő csinálná helyette. Hagyjam rá? Mert hogy így öcsém aztán rohadtul nem fog sajnos magába szállni soha, és ugyanúgy én takarítanék a legtöbbet.

Mit tegyek?