Ha az egyik gyerek végig kitűnő tanuló, a másiknak is annak "kell" lennie? Nálatok hogy van/volt?

A kisöcsémmel 9 év van köztünk, most 12 éves. Én általánosban végig kitűnő voltam, gimiben is csak néha csúszott be egy-egy négyes, bár nagyon kemény suliba jártam. Eddig az öcsém is kitűnő volt, a szüleim szerint ez a minimum, hiszen én is az voltam - mindketten az ő gyerekeik vagyunk, ugyanolyan jók a képességeink (legalábbis nekik ez a gondolatmenetük).

Az öcsém most nem lesz kitűnő. Nem megy neki a matek olyan szuperül, pedig járatják anyuék különtanárhoz, de 4-esnél nem lesz jobb év végén ebben a tanévben. Nagyon el van keseredve szegénykém :(

Egy 4-es szerintem viszont egyáltalán nem katasztrófa (nem megbukik a szerencsétlen, a négyes azt jelenti, hogy "jó"), de már annyira benne van, hogy neki is minimum úgy kell teljesíteni, mint nekem, hogy sírt a telefonban. Nem mondta még el a szüleinknek a jegyeit, nekem sem kérték el anno soha az ellenőrzőm, mert tudták, hogy jól tanulok, nincs néznivaló benne.

Beszéljek én esetleg anyuékkal első körben, hogy ne akadjanak ki, meg úgy alapjáraton engedjék el kicsit ezt az egészet, hogy mindkét gyereküknek ugyanannyira kell hajtani? Vagy jogosan gondolják így? Mert végül is én sem hiszem, hogy butább lenne nálam az öcsém, sőt.

Mit tanácsoltok? Nálatok hogy viszonyultak a szülők ehhez? Ha netán már ti vagytok szülők, mik az elveitek ezen a téren?

Köszi a válaszokat :)