Milyen dolog miatt tudja egy anya megutálni a gyerekét már kicsi korában?
Pl: egy gyereket szeretett volna és ikrek jöttek ? Stb.
Mondjatok példákat tapasztalatokat.
Egyetértek azokkal, akik szerint normális anya számára nincs olyan ok, hogy utálja a gyerekét.
Hozzáteszem: normális apa számára sem.
Sőt, elképzelni nem tudok ilyen indokot nagyszülő, keresztszülő, egyéb rokon számára sem.
Én idegen kisgyerekre sem tudnék utálattal tekinteni. Ha rossz természete van, azt is a szüleinek rónám fel, és inkább sajnálnám szegénykét a családi körülményei miatt.
Egy ANYA mindig szereti a gyermekét!
Van olyan, h mèrges vagy rà, van olyan, h naggggyon mèrges vagy rà, esetleg kicsikènt megpufàlod a fenekèt, nagyobbkènt mèregből lekeversz egy pofont, ha olyat tett, csalòdhatsz benne, ahogy növekszik, àrthat komolyan is a csalàdnak, okozhat jelentős kàrokat erkölcsileg, anyagilag, de a gyereked a gyereked. Hiába utàlom esetleg az apjàt, hasonlíthat (jellemében, külsejében, viselkedèsèben, beszèd, reakciók stb.) egy általam talàn okkal- joggal utàlt valakire, de a gyereke(i)met akkor is szeretem, mindenkinél előbbrevalóbb(ak) szàmomra!
Ha idővel olyan viselkedèst tanùsít, ami kifogàsolható bàrmi miatt, magamban/magunkban keresném a hibàt ès nem a gyereket "utàlnàm meg". Nem is èrtem ezt a kifejezèst.
Egyetlen esetben tudom elkèpzelni a gyűlöletet: ha a gyerek erőszakból szàrmazik, de arra is van megoldàs. Sőt, olyan is van, hogy az anya akkor is szereti a gyerekét, mert a gyerekem èn is vagyok!
Aki meg olyan szèpen leírta a pszichopata triàszt: hát, értékes egy ember lehetsz. Mit tehet az a szerencsètlen gyerek arról, hogy te rosszul vàlasztottàl és még szeretetteljes nevelői közeget sem tudsz neki biztosítani?
Nem lehet, hogy azèrt olyan kezelhetetlen, mert èrzi (akàr TUDJA is, hiszen egy ilyen valakiből azt is kinézem, hogy neki kiabálja a gyereknek) hogy nem szereted?
Nem lehet, hogy valakinek, aki a sajàt gyerekèt sem szereti, nem kellene arról értekezni, ki a pszichopata?!
Első kézből tudom erre mondani a saját példámat. Anyám nem tudott soha elfogadni olyannak amilyen vagyok.
Amikor kicsi voltam, nem szabadott betegnek lennem, mert akkor nyűg voltam.
Volt olyan, hogy romlott volt egy étel és véletlen azt ettem meg. Emlékszem, még élesben fodrászkodott, sok vendége volt. Sose felejtem el, amikor kint feküdtem 6 évesen a nyugágyban és a vendéggel küldte ki a vizet. Lehet, hogy pénz -pénz de ilyenkor vinném a gyereket az orvoshoz azonnal. Iszonyúan fájt a gyomrom, majdnem kiszáradtam a sok hányástól.
Másik eset, hogy nem vagyok olyan beállítottságú, mint ő. Mindig azt akarta, hogy bölcsiben dolgozzak, de én csak azért sem szereztem olyan diplomákat.
Apuval nagyon nem voltak jól, folyamatosan veszekedtek egymással.
Ilyeneket mondott rám, amikor kicsi voltam:
undorító vagyok
tünjek a szeme elől
látni sem bír
Akkor volt olyan, hogy sokak szeme láttára arcon ütött. Volt amikor kullancs elleni védőoltást kaptam és sírtam, mert fájt. Erre is azt mondta, hogy olyan vagy mint apád, mert nem tűritek a fájdalmat. Soroljam még?
Az a baj, hogy azt hiszi, ez nyom nélkül eltűnt, de ez nem igaz.
Óriási sérülést okozott a lelkemben. 6 évesen ráncigálta a hajam, lehordott mindennek, hogy milyen hülye vagyok, egy verset sem tudok megtanulni. (Egyébként jó tanuló voltam mindig)
Olyan is volt, hogy kicsinek egész éjszaka hánytam, de úgy, hogy közben ment a hasam is, mindenki mondta neki, hogy nem kellene iskolába mennem, tök sápadt vagyok. Erre ő azt mondta, menni kell, mert így is olyan hülye vagyok. ( elsős voltam, 6 éves év végén kitűnő).
Mai napig ennyire ilyen velem, nem igazán tartjuk a kapcsolatot.
Hmm . Érdekes ez. Köszönöm a válaszokat . Már kezd összeállni a kép . Mi ketten jöttünk, ikrek . Tervezett gyerekek voltunk és pont lányok amit szerettek volna. Betegesek voltunk apa még tovább tanult . És igy minden anyára szakadt. Mondta apa, hogy már utána a korházban sem akart velünk maradni,mikor bekerültünk valamiért. Majd el is hagyott minket mikor tizen-évesek voltunk .
Azóta pedig megkeseríti az életünket.
Csak probálok az okára rá jönni. ?!
Az en anyam a noveremet szerette csak, meg picikent is. En inkabb apara hasonlitok es jobban ragaszkodtam is hozza, talan pont azert mert anya sokszor elutasito volt. Mindketten lanyok vagyunk, de anya fiut szeretett volna helyettem, mar meg is volt minden fius cucc meg a fiu nevem is: Tamas. Aztan megiscsak lany lettem
Masik dolog hogy a noverem is inkabb apankkal tartja a kapcsolatot gyakrabban most hogy mindketten felnottek vagyunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!