Szerintetek mennyire kötelessége (? ) a szülőnek anyagilag támogatnia a kirepülő gyermekét?

Jogi kötelessége nincs, etikai kötelessége sincs feltétlenül. Pl. ha a gyerek kiérdemelte, hogy ne segítsék. Természetesen ettől még nagyon szép gesztus, és szerencsére a legtöbb szülő támogatja a gyerekét.

Azt viszont szemétségnek tartom, amikor a szülő arra buzdítja a gyerekét, hogy tanuljon, ő majd támogatja, aztán hirtelen megvonja tőle a támogatást (nevelési célzattal vagy dacból)

Hivatalosan nem kötelessége.

Viszont én úgy gondolom, hogy a lehetőségeihez mérten lehet alakítani a dolgot.

Apámnak van egy lakása, ő nem lakik benne, a nőjével lakik. Én, mint bérlő lakhattam a lakásban, havi díjért, amit a saját apámnak kellett fizetni. (Sosem éltem vele, anyám nevelt fel, apámnak viszont nagyanyámék mindent a segge alá toltak, eltartották, segítik a mai napig.)

Mikor oda költözött a párom, emelni akartak a bérleti díjon... 1x 1 havi lakbérünk elmaradt, mert közbejöttek váratlan kiadások. A többi fizetve lett rendesen. Terhes lettem. Ki lettünk ba$zva a lakásból finoman szólva. Hogy nagyszüleim többért kiadhassák... És utána csodálkozott nagyanyám, hogy miután elköltöztünk, többet nem vettem fel a telefont...

Anyámnak nincs, sose volt, elcseszte a dolgait, tőle nem is várok semmit anyagilag.

De nem hiszem, hogy az lenne a normális hozzáállás, amit az apám felőli részleg tanúsított.

Jelenleg albérletezünk. Apósom adott valamennyi pénzt az ő eladott vidéki házukból, az most félre van téve. Párom szülei is elváltak. Anyósomnak van egy érdekes természete, de az tényleg az utolsóját is odaadná. Sokszor visszautasítottam, és igen, szar érzés, hogy ami segítséget kaptunk is, azt mind a párom családjától, az enyémtől meg semmit.

De nem függünk senkitől, ha eljutunk a saját lakásig/házig, max az apja felőli összeg lesz a segítség (kb 2 M), amit beleteszünk.