Látni fogom még valaha?

Kb 2 év és beletörődsz. És nem. Nem hall, se nem lát téged. Nem tudom honnan veszik ezt az emberek.

Részvétem! Nem tudjuk, hogy találkozunk-e elvesztett szeretteinkkel, de azt biztosan tudjuk, hogy aki szeretett Téged, az annak örülne, ha látná, hogy feldolgozod a fájdalmat -ez egy hosszabb idő-, nem törsz bele, erősít, és utána boldogan élsz, megtalálod a helyedet a világban, a feladataidat, a boldog kapcsolataidat.

Sajnálom! Engem segít fentről , ebben biztos vagyok! Mióta elment azóta se tudtam elfogadni , csak 41éves volt. Ha valami segítség kell , csak kérnem kell , és az angyalom velem van.😇

Sajnálom hogy veszteség ért. Részvétem. Amikor az én nagyapám meghalt hónapokig sírva aludtam el. Ugyan úgy éreztem magam, mint te. Egyedül. De nem kell így érezned. Nem vagy egyedül. Én soha nem hittem a halál utáni dolgokban, de a nagyapám halála után két hónappal egyik este nagyon sírtam otthon egyedül, és hangosan kérdeztem hogy mit csináljak, nem bírom elviselni... elaludtam egy kicsivel később és arra ébredtem hogy valami megsimogatta az arcom. És hirtelen nyugalom töltött el,pedig nagyon ijedős vagyok. Tudtam hogy ő volt az. Éreztem. Teljesen rendben van az hogy fáj, és ezt meg is kell élned. Csak ne engedd hogy eltemessen a fájdalom. Én sem tudtam elbúcsuzni tőle, és nagyon bántam,de hidd el, ha szeretsz valakit, az a valaki tudni fogja. A búcsú csak lezárás,de nem kell lezárnod ha nem szeretnéd. Én levelet írtam neki amit betettem a temetésen a koporsójába mellé egy medállal amilyen nekem is van. Akárhányszor eszembe jut könnyes lesz a szemem pedig már három éve hogy meghalt, de tudom hogy úgy ment el, hogy tudta hogy szeretem. És ez az amire neked is gondolnod kell ha eszedbe jut. Ha akarod, mindig ott lesz veled a lelke és támogat majd a nehéz időkben, csak hinned kell benne. :)