Egy sulis feladathoz kérnék segítséget, a kérdésem azokhoz szólna, akik éltek már külföldön valahol, vagy hallottak infókat, hogyan látjátok a szülő-gyerek kapcsolatot más országokban, más kultúrákban? Milyen nevelési módszerekkel találkoztatok?

Irorszagban elek, a parom is ir. Itt a nagy csalad a jellemzo. 1 csaladban van minimum 3-4 gyerek. a szulok nagyon lazak, mindent megengednek a gyerekeknek, emiatt elegge neveletlenek is. Ez az ujabb generaciora ervenyes leginkabb. A regebbi generacion - mint pl a parom is - latszik, h volt gyerekszobajuk, m csaladcentrikus a gondolkodas, bar ha agyerek betolti a 18. evet, akkor nincs eltartas. A gyerekek tudjak, h nem ulhetnek a szulok nyakan 30 eves korukig, ugyh elmennek dolgozni, tanulni stb es igyekeznek magukat eltartani. Ettol fuggetlenul nagy az osszetartas a csaladokban. Ha van egy csaladi esemeny, akkor nem szamit, merre elnek a csaladtagok a vilagban, szinte mind jelen vannak.

A nagybátyám ecuadori nőt vett feleségül és 30 éve kint is élnek ott, Ecuadorban, dél amerikában, Cuencában. Van 3 gyerek, mára már bőven huszonévesek az uncsitesóim. Ott az a módozat, hogy a családfő, az apa tartja el a családot, az anya a szülés után legtöbbször már nem megy vissza dolgozni. Ők nem távolságtartóak, nem ridegek a gyerekekkel, hanem igazi, őszinte odaadó a családmodell. A nagybátyám amúgy el is tudja tartani a családot, ott olyan a jövedelem vs kiadások viszonya, hogy ugyan szerényen, de mindenük megvan. A családok összetartóak, a rokoni kapcsolatokat nagyon ápolják, sokat jár össze a tágabb értelemben vett család. Mindhárom gyerek már már diplomás, komoly tanulmányokkal és egzisztenciával. És ehhez kell a stabil háttér, a lelkileg is támogató szülők és rokonság.