Felnőttként hogyan kezelitek a rakat $zar minősítésű kapcsolatotokat a szülőkkel?

Párom az anyjával volt így. Anya részéről állandó irigység, versengés, sz a rkavarás ment. Az unokáját egyszer látta.

A pöttyöst az rúgta el, hogy elkezdte a kicsit szapulni.

Onnantól kezdve nincs kapcsolat. Ennek lassan két éve és nem is hiányzik.

Anyámat 28 évesen láttam utoljára. Az oka az, hogy agresszív alkoholista volt. 4 éve meghalt.

46/N

Az én anyám átlagos szülő volt, akinek voltak rossz húzásai gyerekkorban ugyan, de nem volt vészes. Nem az volt a baj, amit tett, hanem amit inkább elfelejtett tenni. Igazából csak hagyott felnőni.

A bajok akkor jöttek, amikor egy új pasit hozott a házhoz, aki hihetetlen hogy hogy viselkedik mindenkivel a családból. Csak anyuval akar lenni, ha már más is jelen van a hapsi bevadul és összeveszik az illetővel. Azután akárhányszor mentem, olyan légkör volt otthon, hogy inkább mentünk minél előbb, mert mindenért mi voltunk a hibásak. Úgy éreztem, hogy inkább áll az barátja mellett, aki kihasználja, mint a család mellett. Amikor nagyon beteg voltam, akkor sem látogatott meg, és az unokáját is 2 évesen látta először. Ajándékokkal csalogat magához, aztán amikor ott vagyunk mélyen az ember lelkébe lép.

Aztán egyszer csak betelt a pohár és kijelentettem, hogy ebből elég volt. Azóta nem beszélünk.

Én azt hiszem egyébként az lehet a kulcsa a helyzetnek, hogy nekem is valahol el kellene fogadni azt, hogy ő ilyen. És leszarni azt hogy ő ilyen. Többet nem fogunk már közel lenni egymáshoz, mint gyerekkoromban, és azt is el kell fogadnom, hogy az én anyám sosem lesz olyan, mint amilyennek én szeretném, támogató, megértő típus. Ez egyébként állati nehéz :D !

És igen, ahogy írod nem fog változni a helyzet szerintem sem. Nem érdemes arra várni, hogy egyszer majd olyan lesz mint amilyennek mi szeretnénk. Ők ilyenek. Az egy más kérdés, hogy jó vagy rossz-e ez nekik, de ilyenek, kész.

Azt kell megtanulnunk, hogy elfogadjuk ilyennek őket. És annyira érdemes közel lenni hozzájuk, amennyire nem bántanak nagyon, vagy amennyire még mi is túl tudunk jutni a hülyeségeiken, és nem vesszük magunkra nagyon. Én azért szakítottam meg vele a kapcsolatot, mert azt láttam magamon, hogy már a legkisebb hülyeségére is bepöccenek, és már sokszor azzal is bántott, hogy amikor ott voltunk, hozzánk sem szólt, akkor érezte jól magát, amikor nélkülünk csinálhatta a házimunkát. Néha ennyi is elég ahhoz, hogy az ember azt mondja, elég volt, ez az utolsó csepp a pohárban.

Nemrég írt. Válaszoltam, megpróbáljuk megbeszélni a dolgot, amennyire jutunk, jutunk, de nem várok csodát. Mi nagyon mások vagyunk.

Ha arra irányult a kérdésed, hogy muszáj-e valamilyen kapcsolatban lenni, csak azért, mert a szüleid, akkor szerintem nem. Van úgy hogy egy kis szünet néha jót tesz. És utána be lehet mérni, hogy mennyire lehet ismét közel menni.

ha úgy gondolod, hoyg szünetet kell tartani, akkor tarts.

Ez neked is jó, és ő is észreveheti, hoyg hoppá, egyedül vagyok bakker.... a saját gyerekeim elhagytak.

Én amikor magam is szülő lettem, rájöttem hogy nem vagyok tökéletes.., és a gyerekem hiába imádom ugyanazokat a hibákat követem el. Sosem gondoltam volna..:( Úgy tűnik a szüleink is csak emberből vannak, ez van.

Nyomós oka kell hogy legyen hogy valaki megszakítsa a kapcsolatot- pl. lenyúlja a férjét /!/, már a sajátom../!!/

De mindig is távolságtartó volt. Helyette rengeteg barátom /haverom../, idősebb barátnőm /anyapótló/ lett..egy időben. Amióta anya vagyok a gyerek a minden érzelmileg rengeteget ad de bizony ugyanazokat követem el néha mint anyám...akkor azt rosszindulatnak gondoltam meg arra hogy nem vagyok neki fontos de most már jól látom hogy ez nem volt igaz. De egy kapcsolat két emberen múlik mindig ne feledd nem lehetsz te a hibás ha megszakítasz vele minden kapcsolatot.. másrészt az ember a szüleitől segítséget várna és azt hogy az első lépést mindig az tegye meg..

De lássuk be, ők is csak gyarló emberek. Félelmekkel, esetleg durva hibákkal.

Ezeket gondold át mielőtt lépsz, nagyon durván sérülhet az érzelmi kapocs- egy anyának a gyerekei a legfontosabbak általában..- és onnan már nehéz a visszaút..!

Minden jót kívánok Neked!

volt egyszer egy reklám, egy idős embert mutattak benne, aki csak meredten nézett maga elé, és egy hang bemondta, hogy József ennyi éves, a gyerekeit ennyi ideje nem látta, József sosem olvasott mesét a gyerekeinek, olvass nekik mesét.

Persze lebutított az egész szitu, de erről van szó sajnos....

Adja Isten, hogy József egyszer rájöjjön a hibájára, a gyerekei meg megbocsássanak neki.