Anyukám nagyon megsértődött. Most nekem is bűntudatom van. Mi lenne a jobb?

Úgy néz ki h még idén kiköltöznénk a párommal Németországba.Van egy 3 éves kislányunk és júniusban érkezik a második.Sajnos szűkösen élünk pedig mindketten dolgozunk(én táppénzen vagyok) és elég keresett szakmánk van.Most a párom kapott egy lehetőséget.Kinnt élő unokatesója cégénél keresnek szakembereket és el tudna helyezkedni nagyon jó pénzért.Az unokatesó segítene is nekünk az első időben hivatali ügyek intézésénél albérletben meg ilyenek.Nagyon megbízható egyébként már régebben is mondogatta h menjünk ki.Anyukámnak mondtam tegnap és ő nagyon kiborult.Nem is nagyon áll szóba velem azóta azt mondta h ezzel megszakítom a szívét.Egy városban élünk kb 10 percre egástól.Mindig nagyon közel álltunk egymáshoz testvérem nincs így én meg az unokája vagyunk a mindenei.Én ezt megértem de nem a világ végére mennénk.Többeket ismerek akik szintén kimentek egy meg két gyerekkel évente többször hazajárnak ők is itthagyták az anyjukat de mégis tovább tudták élni a szülők is az életüket.Nekünk most tényleg nagyon rossz az anyagi helyzetünk egyszerűen sehogy sem akar sikerülni semmi.De most anyám miatt lelkifurdalásom lett.Pedig ő nem is maradna teljesen egyedül van párja.Azzal jön h kinnt se lesz jobb meg a gyereknek is csak ártanék vele.Szerintetek?Tényleg igaza van?És magára hagyom őt ezzel?