Hogy mutassam meg anyáéknak hogy igenis meg tudok változni?

Lépésenként, mindig csak egy-egy dologra koncentrálj! Egy csapásra nem lehet megváltozni.

Tudnod kell, a változás általában lassú folyamat ezért, aki veled él, annak kevésbé tűnik fel. Olyan ismerősök számára, akikkel ritkán találkozol sokkal szembetűnőbb a változás.

A szüleid továbbra is piszkálni fognak egyes hibáid miatt. Ezt ne vedd magadra, ne érezd általános kritikáknak, ne térítsen el a változásodtól. Az emberek hajlamosak csak azt észrevenni, ami őket zavarja, a jó dolgokat természetesnek érzik. (Jó példa erre a takarítás, amit csak akkor vesznek észre, ha nincs megcsinálva.)

Ne feledd, a szülőknek sem könnyű! Lényegében addig örülj, amíg érdekli őket életed, életviteled! Az már rég rossz, ha a felnőttek letojják, mi történik a csemetéjükkel. A szülők megszokják, terelgetni kell a gyereket, mindenben irányítani. Egyes szülők (nagyon sokan), elfelejtik, hogy idővel önálló lesz a gyerek, akkor pedig legfeljebb tanácsokkal szolgálhatnak, az irányítás már nem az ő dolguk.

Nem írtad, hány éves vagy, pedig ez lényeges lenne. (?) Nem ugyanaz a tanács egy kiskamasz, egy ifjú, vagy egy fiatal felnőtt számára.

Hasznos lehet, ha leírod, jó és rossz tulajdonságaidat, ill. azokat miben szeretnél változni. Válassz ki egyet-egyet és arra koncentrálj. Természetesen, mellette alakíthatod egyéb negatívumodat is, főként, ha valamilyen formában ezek összekapcsolódnak.

Felnőtté alakulni nem könnyű, és Te, most ez szeretnél lenni. Egy tudatos, felelősségteljes embernek nagyon sok mindenre kell odafigyelnie. Néha olyan mértékben, hogy besokall mindettől. Vannak olyan pontok, amikor el kellene menni szabadságra önmagunk életéből. :-)

Szüleidnek is, annyi mindenre kell figyelniük a mindennapokban, hogy egyre nagyobb terhet ró rájuk, hogy a Te életedre is ők figyeljenek, ezért idegesen reagálnak a Te problémáidra. Úgy érzik beleroskadnak ebbe a sok mindenbe. A legcélszerűbb, ha olyan változásokkal kezded, melyek kicsit levesznek a vállukról. Idővel értékelni fogják. (amint mondtam, nem azonnal)

45 éves, 4 gyerekes apuka, aki maga is volt gyerek. Sőt, szerencsére még mindig az lehet kicsit, hiszen élnek a szülei. (Mai napig terelgetnek, mai napig tanácsokkal látnak el, sőt, rám is pirítanak olykor. De tudod mit? Örülök, hogy vannak és van akiktől mindezt még megkaphatom!)

Keress egy süketnémát, és tanuld meg tőle, hogy lehet ezt a három szót elmutogatni. :-))

Viccet félretéve; valóan nem megmutatni, hanem megtenni kell.

Egyetértek a #7. hozzászólóval, és nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, egyszerűen változz meg. Két tényezőt nem vesznek figyelembe:

1. Ha a szüleid azt hiszik, hogy nem tudsz megváltozni, akkor nem is támogatnak benne, hanem eleve elkönyveltek valamilyennek. Ilyenkor nehéz árral szemben úszni.

2. Ha a szüleid elkönyveltek valamilyennek, a feltételezésüket megerősítő dolgokat észreveszik, az azt cáfoló dolgokat nem.

De azért hajrá, mindent bele, és változz, ha Te Magad is úgy érzed, hogy erre szükséged van!

- Legyél következetes!

- Ne add fel, ha nem sikerül minden elsőre!

- Ne legyen bűntudatod, ha arra gondolsz, hogy mennyivel könnyebb lenne a régi szokásaidnak engedelmeskedni - De ne hallgass ezekre a gondolatokra!

- Ne szégyellj eldicsekedni az eredményeiddel a szüleidnek. Egy idő után annyi jele lesz a változásodnak, hogy nem tudják figyelmen kívül hagyni.

- Ha valaki (haver, barát, csajod/barátod, rokon, akárki) következetesen arra biztat, hogy rossz viselkedésmintát kövess, ami Szerinted sem és a szüleid szerint sem jó, akkor tisztázd azzal az emberrel, hogy meg akarsz változni, és ha ezt nem fogadja el, és nem támogat Téged, akkor építsd le a kapcsolatot.