Hogy mondjam meg a szüleimnek, hogy ott szeretném hagyni az egyetemet (megint)?

Szerintem éppen itt az ideje, hogy végre a sarkadra állj a szüleiddel szemben és felnőtt módjára elmondd nekik,hogy mi a helyzet és többet nem engeded,hogy ilyen szinten beleavatkozzanak az életedbe.

Oké,biztosan jót akartak, én elhiszem, így is a "jobb" szülők közé tartoznak, hogy legalább engedik és egyenesen sarkalltak rá,hogy tovább tanulj és gondolod támogatnak is.

Úgyhogy nem kell velük durva lenni,se tiszteletlen.Egyszerűen mondd el nekik,hogy mit érzel és hogy mik a terveid a jövőre nézve.

Sokan járnak úgy,mint te. Van aki később nem ül vissza tanulni, de van, aki igenis pár év múlva, ha megérett benne,akkor visszamegy tanulni olyanra ezúttal, ami tényleg érdekli .

Nem lesz könnyű nyílván és biztos rossz érzés lesz,amikor a korosztályod már rég végzett, te meg még akkor kezded. De ne foglalkozz vele, így is kb 40 évet dolgozni fogsz.Nem mindegy,hogy miben.

Lehet ha kicsit dolgozhatsz, esetleg utazol vagy költözöl akkor megérik majd benned,hogy mi akarsz lenni.

Sokan költöznek ilyenkor külföldre is. És nem muszáj amúgy feltételnül egyetemi szakban gondolkodnod.

Vannak 1-2 éves képzések is amik jók és van bennük lehetőség. Nem történik semmi,ha nem lesz diplomád.

De hogy ne csak lebeszéljelek a mostani szakodról,gondold át azért. Mennyi idő van még hátra? Ha jövő tavasszal végeznél(mert 3 éves képzés és nem csúsztál),akkor lehet,hogy megérné elvégezni már, hiszen már a nagyján túl vagy.1

1 év hamar elröpül.És ha tényleg büfészak, akkor szerintem tudsz mellette dolgozni is, az is kicsit tereliu a figyelmed és nem érzed magad annyira haszontalnul.

Gondold át és te magad dönts.

(utolsó voltam,csak véletlenül elküldtem)

Hasonló helyzetben voltam. A kamaszkort valahogy sikerült teljesen átugranom, értsd: nem jártam el, nem barátkoztam eleget, nem csajoztam, nem csináltam semmit. Végül eygszerűen nem találtam magamra, nem tudtam eldönteni, mit akarok. Az első választásomat otthagytam, innentől ugyanaz a sztori: gyorsan kellett választani, szülői nyomásra kezdtem el. Bár hazudok, ha azt mondom, hogy rámerőltették, mert végül is én választottam, csak egy percig se érdekelt, csak alibit akartam a szüleimnek. A saját szégyenérzetem és lelkiismeretem vitt rá, hogy elvégezzem, de minden percét utáltam. Kb második félevtől egyértelmű volt, hogy ez nem nekem való, egy év után ott kellett volna hagynom. Csak rák ragadt a szüleim félelme, hogy mindent félbe fogok hagyni,de ez már az én sztorim.

Mondanám, hogy ha nem szereted, hagyd ott, de ez csak akkor jó tanács, ha van olyan, amit egyértelműen szívesebben csinálnál helyette. Ha van ilyen, akkor szerintem érdemes megfontolni. Egy év is idő, és hidd el, nem jó buli szakdogát írni meg államvizsgazni olyanból, ami nem is érdekel, ahogy az se, hogy egesz életedben majd magyarázkodsz egy semmire se jó diploma miatt magadnak és másoknak. Ahhoz, hogy valamiből igazán jó legyél, LELKESEDÉS kell. Egyetemen meg aztán pláne, hisz ott óriási hangsúly van az önálló munkán. Én azt mondanám, hogyha van olyan, ami jobban érdekel, akkor járj be arra, nézd meg milyen, és ha biztos vagy benne, válts. Ha nincs, de szìvesen dolgoznál valamit, akkor meg hagyj ki egy évet. Passziváltass. Hova sietnél? Legalább tapasztalatot szerzel, és lesz rálátásod, h érdemes-elvégezni a szakot. Ha pedig egyikhez sincs kedved, csak akkor szívd össze a fogaid és csináld végig.

"akkor viszont jó, ha van egy papírod. "

Amivel majd semmit sem érsz, és majd ne csodálkozzál, ha ki sem kell töltened a felmondási idődet...

Ugyan már. A kérdezőnek tuti nem nagy karrier kell, hanem hogy befejezzen valamit, amit elkezdett és középszintű ügyintézői állásokra tudjon jelentkezni a papírt lobogtatva. Maga mondta, hogy büfé szak, azok pont az ilyen embereknek vannak kitalálva. Egy évet ki lehet bírni egy könnyű egyetemen azért, hogy utána mindenki meg legyen elégedve vele és csinálhassa, amit akar.

Ha ez lenne az első váltás, akkor nektek lenne igazatok, de ha már 2 évet elvégzett máshol, kettőt itt és most is kifarolna a befejezés előtt, az nem védhető ilyen piti indokokkal, hogy nincs kedve.