Miért kell terhesen úgy bánnia velem, mintha gyerek lennék? Ha nem most tanulom meg ezeket, mikor?!
Jelenleg anyukáméknál lakunk, mert a házunkat átalakítják. 31 hetes terhes vagyok, de mióta itt vagyunk, az anyám teljesen gyerekként kezel...
Ma teljesen kiakasztott, mert egész reggel gofrit szerettem volna enni eperrel és nutellával, mondta a vőlegényem, hogy akkor ha megyünk ebédelni, majd elmegyünk utána gofrizni is. De 11-kor szólt, hogy fél 1-re megy hozzá egy ügyfél és tegyük át ezt estére. De úgy gondoltam, inkább meglepem és sütök én, azért nem akkora tudomány a gofrisütés. Erre anya nekem esik, hogy menjek a konyhából, majd ő később megcsinálja és 10 percen át azt hajtogatta, hogy én ehhez nem értek, bízzam rá. De Istenem, május elején lesz egy babám, akinek egy idő után majd többet is kell adnunk a tápszernél, akkor majd mit mondok?
Hogy várjon, szólok a mamának, hogy mit hozzon?!
Igen, nem vagyok egy konyhatündér, aki képes egy több fogásos vacsorát megcsinálni egyedül. De 21 évesen azért képes vagyok megsütni néhány gofrit és megmosni egy tál epret... Még 2 hétig kéne itt lennünk, de egyre jobban gyerekként kezel, mintha egy 4 éves kislány lennék, akit nem szabad a konyhába engedni egyedül.
Szerintetek beszéljek vele? Vagy hagyjam rá?
De attól félek, hogy akkor csak rosszabb lesz...















Miért lennék gyerek?
18 éves korom óta külön élek a szüleimtől, jövő májusban férjhez megyek. Attól, mert valaki nem utálta egész kamaszkorában a szüleit, vagy lázadt, nem kell 20 felett is gyereknek kikiáltani.
A "minek neked saját?" kérdést pedig vegyük úgy, hogy nem láttam.
Utolsó, az oké, hogy félt. De ennyi erővel vezetni se engedjen, mert bármikor balesetezhetek, vagy akár eleshetek a fürdőszobában, legurulhatok a lépcsőn, stbstb.
Később sem lesz ott velünk egész nap...





Az egy tény, hogy nagyon fiatal vagy. Én 22 vagyok, párommal 2 éve elek együtt, de gyerek szóba se jön még. 20 évesen mégis mit tapasztaltál meg az elétből, jó hogy nem mindjárt alapiskola után vállaltatok gyereket.
Az, hogy a szülő félt, teljesen természetes. Az, hogy kiakadsz az miatt, mert nem engedett téged gofrit csinálni és most ez miatt vergődsz itt bizonyítja, hogy még éretlen vagy.
Már ne is haragudj, de mégis mi közöd van ahhoz, hogy MI mikor vállalunk gyereket?
Meg hogy én mit tapasztaltam már meg és mit nem...
Nem "vergődök", csak nem szeretném azt, hogy miután hazamegyünk a kislányunkkal, az anyám mindennel kapcsolatban ezt csinálja. Hiszen eddig nagyon jó volt a kapcsolatunk, de ez új helyzet lesz mindannyiunknak.
Ezért kérdeztem, hogy beszélnem kellene-e vele, kockáztatva a vitát, sértődést, vagy inkább hagyni, hátha ez egyszeri eset volt.
De úgy látszik, ezen az oldalon már bűn kérdezni bármit is. :)





A sajat edesanyad, 21 eve ismered, azt irod mindig joban voltatok. Miert nem mondod meg neki, hogy "koszi anyu kedves vagy, hogy feltesz de ezt most en szeretnem megcsinalni es meg is tudom mert nincs benne semmi ordongosseg."
A felnott kor ITT kezdodik, nem ott, hogy egy idosebb/gazdagabb (ha haza van..) ferfi elvesz es babat csinaltok.
Mert szerinted ezt nem próbáltam?
Nem az volt a reakcióm, hogy duzzogva lecsaptam mindent, hogy "jó, akkor csináld meg"...
Mondtam neki, hogy megcsinálom inkább én, képes vagyok rá, de csak a saját szövegét mondta.
"A felnott kor ITT kezdodik, nem ott, hogy egy idosebb/gazdagabb (ha haza van..) ferfi elvesz es babat csinaltok." Jaa, hogy ez a problémátok...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!