Mit lehet mondani, ha képtelen vagyok megenni az itthoni kajákat? Miért kell az éttermezésből ekkora vitát csinálni?

Van egy 2 hónapos féltestvérem, mióta itthon vannak, anya maximum mirelit kaját csinált a konyhában. Általában a mostohaapám anyukája hozza az ebédet, de ő nagyon egészségtelenül főz, tipikusan minden panírozva, köretnek csak mirelit krumpli, vagy 10 perces rizs és társaik. Én ezeket nem eszem meg, nem szeretem. Meg amúgy is, sok az elfoglaltságom és mivel a gimim a belvárosi részen van, tele van a környék éttermekkel. Egyszerűbb és egészségesebb is (bár néha azért megjelenik a pizza, vagy hamburger, de abból is a normális helyek, nem a Meki és társai). De folyton kapom a megjegyzéseket emiatt és hogy itthon is inkább főzök magamnak külön, vagy pl. be is vásárolok.

Mert ha leírom, miket szeretnék, sosem veszik meg, mert azok drágák, felesleges mondjuk kókusztejet venni, "ugyanolyan jó a sima is". És még ezer ilyen példát hozhatnék... Szóval egyszerűbb, ha megveszem magamnak, ami kell.

Ma is hoztam haza kaját magamnak és anya megkérdezi (a mostohaapám anyukája előtt), hogy miért nem eszek inkább túrós tésztát és fánkot... Pedig már elmondtam többször, hogy nem ízlenek azok az ételek, kb. 3 van, amit megeszek belőlük. De ezt a nő előtt nem fogom mondani, hogy szinte diabéteszem lesz, ha ránézek a tele porcukrozott fánkokra.

Annyira zavar, hogy folyton ez a téma itthon...