Ti mit gondoltok arról a szülőről aki leszarja, hogy a gyereke milyen tanuló?

De most komolyan, mi a baj a kötelezőkkel? Oké az "Aranyember", a "Kőszívű ember fiai" és a "Szent Péter esernyője" valóban fárasztóak és unalmasak, de a legtöbb kötelező olvasmányok kimondottan jók. Pl.: Egri csillagok, Aranyvirágcserép (az a kedvencem), Für Elise, Száz év magány, Légy jó mindhalálig, Anyegin, Candide, Ivenho, A vörös halál állarca, Vörös és Fekete, A köpönyeg, Anna Karenina, Antigoné, Oidipusz király, Tartuffe, Rómeó és Júlia, stb.

Nekem se tetszett a kőszívű ember fiai, de átrágtam magam rajta, nem nagy ügy. Nem hiszem, hogy minden nap elolvasni belőle legalább 10 oldalt olyan fárasztó volna egy 7.-esnek; maximum 20 percébe fog fájni a gyereknek.

Egy gyerek azzal, hogy elolvassa a kötelezőket, egyfajta rendre neveli magát, amit a tökélyre fejleszthet és felnőtt korárban könnyebben fog boldogulni. De a tanulással is így vagyunk. Én pl. nagyon utálom a kémiát, mégis erőt veszek magamon és megtanulom a tananyagokat belőle 3-ra. Mellesleg a kémiában is számos olyan dolog van, amik beletartoznak az alapműveltségbe (pl.: Nobel, Szemelveisz Ignác, stb.) illetve nem árt, ha bizonyos dolgokkal tisztában (pl: égő olajos lábost tilos vízzel eloltani, ecethígítás, stb.), a bonyolult képleteket pedig csak egyszer kell megjegyezni, hogy a dolgozatunk ne legyen 1-es vagy 2-es. Megtanulom azt, ami nem érdekel, ezzel is fejlesztem a személyiségemet és a memóriámat. A gyerekeknek mindig meggyűlik a bajuk a történelemmel, pedig az egy közmegegyezésen alapuló mese és elég csak bemagolni az egészet. Oké nekem azért könnyű törit tanulni, mert az a kedvenc tantárgyam és én is szívesen tanulom azt, amit szeretek. De a töri beseggelése nem egy emberpróbáló feladat.

Azzal, hogy nem neveljük bele a gyerekekbe kötelességtudatot, nagyon sokat ártunk nekik. Nem értek azzal egyet, hogy a fiatalságát élvezze ki és csak a töredékét fordítsa a tanulásra. Az elmúlt idők legnagyobb filozófusai mind megmondták, hogy a tanulás és az önfejlesztés fontos, és nagyon is igazuk van. Igen is fordítson időt az önfejlesztésre, mert ezzel a személyiségét is fejleszti, ami sokkal fontosabb a bulizásoknál. Nem attól lesz valakinek teljes élete, hogy minden héten eljár bulizni, a kötelességét hanyagolja és egy idő után elbutul. Persze humanistaként azt mondom, hogy az ember, ha teheti olykor rúgjon ki a hámból, de mértékkel tegye ezt.

"A legtöbb tanár sajnos nem érdemel tiszteletet"

Nah megérkezett egy "értelmes" kamasz aki szépen visszamondta amit az IQ nullásunk ide böfögött :D

Kishaver:

Legalább lennének értelmes, saját gondolataid. Elég vicces mikor elolvasol itt egy ostoba-de legalább saját véleményt- majd kisbirkaként visszabégeted azt. Mi van csak ennyi teli? Bár a tananyagot is ily szépen vissza tudnád mondani, az bezzeg nem megy mi?

Irodalom érettségire azért készülsz már? Az is ilyen 1-1 mondatos lesz amit más korábbi mondatai ihlettek?

8 éves unokahugom komolyabb szókinccsel rendelkezik mint te. Ahhoz nagyfiú vagy hogy itt okoskodj, de egy értelmes saját véleményt nem birsz kinyögni csak mint egy papagáj ismételsz?

Én sehol nem ecseteltem azt hogy kiemelkedően okos lennék, tehát ezt benézted.

Oldalakon keresztül? Ne zavarjon, hogy nem csak én írok ide. Az 59%-os válaszoló volt aki jobban kifejtette a véleményét, nem én, ő vitázott hosszasabban nem én, tehát ezt is benézted.

Nincs életem? :) Hű de komoly vádak. Te is itt vagy, akkor gondolom neked sincs.

Amúgy bocs, de aki k.vának áll ne csodálkozzon ha megb....

Tudod, akik ilyen alpári közönséges stílusban ír, mint az a válaszoló, az mit csodálkozik ha IQ nullásnak titulálják? Bár az igazat megvallva még ő is elismerte hogy nem egy kifinomult ember, tehát nem is értem te mit problémázol ezen.

Továbbá mint láthatod azt méltattam hogy a másik válaszolónak nincsenek értelmes saját gondoltai, de azért próbál részt venni a vitában, "okosnak" tűnni, ami kicsit nevetséges.

És ismétlem én sem tartom magam valami meg nem értett zseninek, de legalább le tudom írni mit gondolok, nem más farkával verem a csalánt ;)

Ott van az 59%-os válaszoló. Írásából látszik hogy még tanuló csak, de összeszedetten szépen képes leírni a válaszait. Na ezt így kellene, ha már valaki ezen az oldalon vitázik. És most tekintsünk el attól hogy kivel értek egyet vagy kivel nem.

39-es:

részben kb ugyanazt mondod, csak más megközelítésben, amit én. Tény, nekem a műveltség nem fontos, ezért nem is hajszolom. Ha valakinek az, szíve joga. Én sajnos későn jöttem rá, hogy a "megfelelési kényszer miatt" mennyi minden maradt ki évekig az életemből. De tényleg fölösleges ragozni, mert nem egy a világnézetünk.

40-es:

ki mondta, hogy az a munkám? Az csak a VÉGZETTSÉGEM, amit szülői nyomásra elvégeztem (megint csak egy elvárást teljesítettem, azt, hogy szerezzek egy diplomát, mert anyám-apám diplomás, mégis mi az, hogy én nem szerzek diplomát -cseszegetett fater évekig).

Rohadtul nem az a munkám (szerencsére). És miért nem? Mert rájöttem, hogy én mit akarok. Most azt is csinálom, amit szeretek, ami boldoggá tesz, és még pénzt is csinálok belőle. A másik melőmat hagyjuk, az egy f@$zság, de abból is van valamennyi lóvé.

42:

igen, általános műveltségre, amiből nem sok esetben tudsz profitálni. Olvasni jó, igen, de olyat, amiben örömöd leled, ami boldoggá tesz. A kötelező olvasmányok csak megutáltatják a gyerekkel az olvasást. A kötelezőket nem olvastam el, mert annyit nem ért, hogy időt csesszek el rá, csak azért, mert kötelező. De mindig is olvastam olyat, ami érdekelt. Egy magyar író tényfeltáró könyve segített megtalálnom azt a szakmát hivatásomul, ami most az egyik állásom, és szívből, lelkesen csinálom.

A műveltség meg van akinek fontos, van akinek nem. Sajnos nekem is sikerült nagy adag általános műveltségre szert tennem (a korábban említett megfelelési kényszer miatt), de őszintén szólva eddig nem láttam, hogy profitáltam volna belőle.

Fölöslegesen osztjuk az észt. Mindenkinek magának kell tudnia mi a fontos.

Ha a lányomnak az lesz a fontos, hogy művelődjön, akkor csinálja azt, de ha pl. a környék legjobb fodrásza, vagy műkörmöse, vagy bármi akar lenni, akkor feküdjön rá arra, és felőlem hanyagolhatja a többit (ez utóbb megjelölt két szakma pl magas fokú kémiai ismereteket követel). Ha van egy célja, amit el akar érni, akkor az legyen a fontos, ne az általánis baromságok, rendeljen alá mindent a céljának úgy, hogy mellette maradjon ideje kikapcsolni. Mert az a jó teljesítményhez is fontos, hogy ne érezze magát túlhajszolva, és ne legyen elege huszonpárévesen az életből. Amíg én tudom támogatni. Ráért majd akkor görcsölni, amikor "leválik", vagy ha én már nem tudom támogatni.