Melyik hajat engednétek inkább meg a 16 éves tinilányotoknak? Vagy melyik az amit kevésbé néznétek rossz szemmel egy tinilányon? Miért?

Volt olyan hajam mint az első, bár nekem lila volt a hajam, és iszonyúan sok macera van vele egyszerűen... Soha többé! Már sírtam kb mikor növesztettem vissza.

Na a raszta... Én is akartam de inkább műrasztát rakattam, mert akkor vettem ki a hajamból amikor akartam, és legalább moshattam hajat, nem 5 hétnyi szennyet kellett kimosni belőle. Szerintem a rendes raszta alapból egészségtelen. És mit csinál ha megunja? Levágja tőből?

Nemrég született meg akislányom, imádkozom, hogy ő majd ne akarjon ilyen hülyeségeket, mint annó én..

18 éves lány vagyok, raszta hajjal, és soha nem mondta rám egyik szülőm sem, hogy gusztustalan volnék, vagy szégyellne velem végig menni az utcán. Szerény véleményem szerint az ilyen szülő mélyen nézzen magába, hogy nemhogy egy embert, de a SAJÁT GYEREKÉT tartja GUSZTUSTALANNAK a haja miatt. :) Apukámnak nem tetszik a hajam, ettől függetlenül nem zavarja, hisz tudja, ha megunom, úgyis könnyedén meg lehet szabadulni tőle (nem, nem csak és kizárólag olló, vagy nullás gép segítségével). És tisztán lehet tartani, annyi, hogy hosszabb ideig kell mosni, természetes összetevőjű samponnal, szappannal.

Kérdező, a haj megnő, lenő, és szerintem egy kamasz inkább most élje ki hóbortos, lázadó korszakát, mint mondjuk 30 évesen. Szóval én megengedném mindkettőt

(Jhajj, le leszek pontozva jajj jajj.)

16 évesen szerintem egyiket se.

De később, ha úgy dönt, hogy ilyen hajat szeretne, akkor csak ezért biztosan nem szégyellném.

Mindkettőt.

A haj egy olyan dolog amivel szerintem nyugodtan kísérletezhet egy fiatal. Ha megunja, elrontja/tönkremegy akkor így járt, pár év alatt visszanő szépen.

Nekem a szemmel nézés volna a legkevésbé befolyásoló tényező.

Inkább arra a tapasztalatra lenne szüksége, hogy hosszú távon milyen eljárás roncsolja a hajat, mennyire melós a frizurát kezelni addig, amíg megvan, mivel jár ilyen hajat viselni, mennyit kell vele melózni. Őszintén megmondom, engem ezek a dolgok arra késztettek, hogy mégse valósítsam meg a haji elképzeléseimet.:) Mert bele lehet futni hajvesztésbe, vagy sok fárasztó munkába, hogy hogy kell vele bánni, és azt nem vállalom be.

Na, látom is már a tapasztalatot:

"Volt olyan hajam mint az első, bár nekem lila volt a hajam, és iszonyúan sok macera van vele egyszerűen... Soha többé! Már sírtam kb mikor növesztettem vissza. "

Ilyen infókra van szüksége a gyerekeknek.

18-es voltam.

16 évesen szerintem csak a sima hajfestést. Ilyen frizurákat később, érettségi után. Addigra eldől, hogy még mindig szeretné-e vagy csak egy múló hóbort miatt nyíratta volna le a fél koponyáját. Az elkészítésük sem 2 ft és mivel 16 évesen még nincs keresete, nem finanszíroznám neki a 2 hetente színes festést, stb. Nem mellesleg 16 évesen még suliba jár,ahol a házirend köti.

Egyébként nem tartom egyiket sem gusztustalannak, ha rendesen meg van csinálva és gondozva. De ehhez szerintem inkább idősebb külső és érettebb gondolkodás kell. 18 évesen már elmegy diákmunkázni az extrém festék és a fodrász áráért, felelős döntést hoz, átgondolja, hogy kell-e ez neki, megéri-e a macera.

Anno én is nagyon szerettem volna a kék hajat de tiltotta a házirend és a kivárosban ahol laktam, nem lehetett kapni ilyen festéket sem. Érettségi után sikerült megcsináltatni, amikor már nem szívathattak vele a suliban és megdolgoztam érte. Mert elég drága folyamatosan olyan szép állapotban tartani, mint amikor elkészül. És ezt nem a minimálbért kereső szüleimmel akartam volna kifizettetni.

Ja és amúgy a rasztát is lehet (kell is) mosni, speciális samponnal vagy hajszappannal és ki is lehet bontani.