Ti hogyan fogadnátok, ha az örökbeadott gyermeketek felkeresne titeket?

Elképzelhetetlen számomra, hogy örökbe adjam a gyerekem!

Még a kutyámat sem!

Ha valamiért - a gyerekem érdekében - ezt a döntést kellene mégis meghoznom (kizárt!) akkor nem szeretném, ha meglátogatna.

Egyikünknek sem tenne jót, a szüleinek meg, akik felnevelték sem eshet jól.

Maradjon minden úgy, ahogy volt!

Azt viszont jogában áll tudni, hogy kik-mik voltak a szülei, van e családban örökletes betegség és vannak e testvérei.

Azt ugye tudod, hogy csak akkor lehet felkeresni, ha ő beleegyezik? Nem adják ki neked az adatait az akarata ellenére.

Az orokbeadas nálam nem opció, de ha az lenne, akkor nem szeretném, hogy valaha is felkeressen. Nyilván okom volt rá, hogy megvaltam tőle, egy gyerek számára pedig egyetlen ok sem elfogadható. Remelnem, hogy eszébe se jutna engem keresni, hiszen a szuloanyja helyett elvileg van egy édesanyja és egy édesapja.

https://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__orokb..

Erdemes elolvasni, foleg amit kapott is szerencsetlen no hisz ertheto is volt.

En se akarnek amugy.

Vajon mi volt a problémája egy pár agyhalottnak a 2-es válaszával?

Teljesen korrekt!

Előző, azért van lepontozva, mert nem írt sok értelmeset. Miért lenne korrekt? Ez csak az ő szubjektív véleménye. Attól még, hogy ő nem adná örökbe a gyerekét és pl. éhezésre, nélkülözésre kárhoztatná, más még szánhat jobb sorsot a gyermekének. Annál nagyobb áldozat nincs, mint hogy megadja a szebb élet esélyét neki.

Ilyen meg, hogy tudni akar a betegségekről, nincs. Ez nem kívánságműsor, lehet, hogy a gyereked öt generációval időseb felmenőktől örököl majd valami nyavalyát. Arról sem tudhatsz, hiába követelőznél, hogy te tudni akartad.

Én szeretném megismerni az igazi szüleimet, harag vagy egyéb negatív dolog nem lenne részemről. Jobb szeretném tisztázni a miérteket és tovább lépni, mint egész életemben kételyek között lenni, hogy miért és hogy és miért velem történt. Én ilyen szembenézős típus vagyok. Az nem szereti bolygatni a múltat, aki gyáva és nem mer szembenézni a félelmeivel illetve nem tud megbocsájtani.

Ha "elhagyó" szülő lennék, akkor is örülnék. Csak mert valaki lemondani kényszerül/akar a gyerekéről, nem jelenti automatikusan azt, hogy nem is érdekli, mi lett vele.

Ha szülnék egy gyereket,és örökbe adnám,majd meglátogatna,biztos örülnék neki,hogy kíváncsi rám. Viszont,borzasztóan szégyellném magam,amiért ezt tettem. Még akkor is,ha tudom,hogy muszáj volt.

Bár én soha nem hagynám el..inkább bele szakadnék,csak,hogy meglegyen neki az,amire szüksége van.

En ledobbennek es biztos nagyon nagy erzelmeket valtana ki belolem. Fuggetlenul attol, hogy mi tortent, amikor orokbeadtam (miert dontottem akkor ugy ahogy), valahol az elso dobbenet es erzelmi vihar utan orulnek, hogy latom, hallom, akarmit is mondd. Igaz felboritana az egesz addigi eletem, de ha siekrulne vele az elso sokk utan beszelgetni es o is es en is lenyigodnank, akkor valojaban orulnek. Foleg, ha kiderulne jo elete volt addig es azzal csak jobb lesz, ha megismerhetett engem is es helyrekerulhetett megvalaszolatlan kerdeseinek legalabb egy resze.

Kozeli ismerettsegi koromben volt olyan, ahol az anya elhagyta a gyermeket (nem orokbeadas) es amikor a gyermek felnott lett szeretett volna talalkozni az anyjaval. Kinyomozta a cimet es irt neki, de az anya semmit nem reagalt. Semmit. A gyereket kamaszkoraban es fiatal felnottkent is nagyon bantotta, hogy az anyja elhagyta, de legjobban az fajt, hogy amikor kapcsolatba lepett vele, akkor semmi reakcio se jott tole.

Szerintem ez nagyon-nagyon szomoru.

Orokbeadott gyereknel egyebkent igenis lehet eletmento, hogy betegsegnel elerheto-e rokon. Lasd csontvelodonorsag es hasonloak. A mai egeszsegugyi helyezetet tekintve sok nagyon rossz pillanattol lehet megkimelni az embert, ha tisztaban vannak a felmenoi mindenfele betegsegivel, nem tudom hanyas volt a nagyon okos, hogy otodik generacionkenti betegsegfelbukkanast irt, de a valosag az, hogy szulo/nagyszulo, amit erdemes es kell is tudni, mert azok bizony kokemenyen elojonnek. Orokbefogaodtt gyerek eseteben nyilvan nehezebb ezeket "kitalalni", de epp ezert es talan mert annyira akartak es vagytak a gyerekre es nekii nem lehetett az orokbefogado szulok jobban oda is figyelnek erre.

A oerdesre a valasz: orulnek. Nagyon nehez lenne, de orulnek.